J.One | Minsung

Tizenötödik

Másnap reggel Chan ébresztője szólt először, amit még este állított be gyorsan.
Kikelve az ágyából kómásan ment át a konyhába, ahol megdörzsölve a szemeit nekilátott ki pakolni, legalábbis a konyhai eszközöket, hisz így még kávézni se tud. Mondjuk nem is lát sehol se kávéfőzőt.

Kinyitva át nézett minden dobozt, de sehol egy se.

- Sebaj.. –mondta magának, majd elkezdte ki pakolni a fiókokba az evő eszközöket, a szekrénybe az edényeketet, poharakat, tányérokat.

Mindent megnézett. Mit hova lehet majd tenni, meg, hogy egyáltalán mi van már itt. Szinte semmi.

Legalább egy órájába telt mire elrakott mindent, de utána büszkén nézte, ahogy a konyha már kissé élettel telibb lett. Kirakott a hűtőre még egy naptárat is és egy olyan ragacsos papírt, amire majd felírhatják, mit kell a későbbiek folyamán venni.

Épphogy lehet már látta is hogy a 3racha másik két tagja megjelenik az ajtóban.

- Jó reggelt. –jött be először Changbin és helyet foglalt az ausztrál mellett.

- Jó reggelt hyung. –lépett be másodiknak, avagy harmadiknak Han.

- Sziasztok, nektek is. –mosolygott rájuk. - Éhesek vagytok ti is, ugye? –kérdezte haverjait.

- Igen... Én mindig az vagyok. –mondta konkrétan félálomban Bin, amin a két másik kuncogott egy jót.

- Tudjuk, ezt tudjuk. Nade tényleg. –fordította komolyra a szót a legidősebb tag.

- Én igen, az vagyok. –most Han-on volt a sor hogy válaszoljon. És ő legalább nem félálomban mondta.

- Ez esetben vagy elmegyünk bevásárolni.. Vagy rendelni kell. Emellett fel kéne kelteni ígyis úgyis a többieket. –mondta Chan.

- Nem ártana. –mondta Han, arra utalva, hogy már Changbin ülve vissza aludt.

- Rád biztatom Han?

- Kit? Mit?

- A többiek felkeltését.

- Oh, ja, igen. –indult meg egyből először a saját szobája felé, hogy fel tudja kelteni a legfiatalabbat. Odament hozzá és óvatosan, lágyan a fiú vállára tette a kezét. - Jeongin-ah. Kelj. –kezdte el őt simogatni.

Erre a fiatalabb ébredezni kezdett.

- Méghöthpercet.. Ppppp~ –fújta ki a levegőt.

- Nem nem Innie. Muszáj lesz kelni, te is tudod. Chan hyung mérges lesz ha nem kelsz fel. Lesz ma bőven dolgunk. –magyarázta a mókus fiú mire Jeongin mintha éber lett volna eddig is, úgy pattant ki az ágyból és kezdett el készülődni. - Ez gyors volt... –nézett a fiú után aki valószínűleg már a fürdőben végzi a reggeli rutinját.

Ezután Han úgy döntött hogy először felkelti Felix-et, így az ő szobájukba kötött ki. De ekkor jött rá hogy ugyan ebben a szobában van ám Minho is. És amint meglátta az idősebbet póló nélkül... Azt hitte meghal.. Nagyon jó felső teste volt. Már amennyit látott belőle, hisz a takaró eléggé nagy részét eltakarta.

Inkább megrázta a fejét és a kis sunshine fiú ágya mellé ment és le ülve oda keltegetni kezdte.

- Lixie~ –hintett a kis sunshine homlokára egy puszit. Nem értette miért. Talán azért mert olyan ártatlan és angyali a fiú, hogy egyszerűen nem valós.

- Hmm? –hümmögött a kis földre szállt angyal.

- Kelni kéne Lixie. Reggel van. Chan hyung szeretne vagy vásárolni vagy rendelni valami reggelit. –mondta lágy hangon Han.

- Reggeli? –nyitotta ki a szemeit a szóra a szeplős, majd átmászva Han-on ment is készülődni.

- Hihetetlenek... –rázta a fejét majd hyungja felé nézett. Kicsit felforrósodott az arca, főleg attól hogy az a kis... Talán még csónak se nevezhető valami után neki hozzá kell érjen. Főleg úgy hogy a felső testét valószínűleg csak a takaró fedi. Erőt vett magán majd odament és ugyanúgy leült az ágy szélére. Először habozott, majd megemelte a kezét, de mielőtt hozzá érhetett volna Minho szemei ki nyíltak, ezzel majdnem szívrohamot okozva Han-nak. - Jesszusom!

- Jóreggelt... –nézett meglepetten a kisebbikre Minho. Nem értette, miért van az ágyán és hogy mit akart volna tenni a kicsi. - A tegnapi nem volt elég? Kell még egy? –cukkolta Jisung-ot azzal hogy becsücsörít neki. Erre Jis a szájára csapott majd fel pattant.

- Jesszus nem! Csak fel akartalak kelteni, hyung megkért rá. –mondta és már szelelt is a másik szobába.

- Kár. –szomorodott el egy pillanatra Minho, majd vállat rántva kezdte el a reggeli rutinját.

Han eközben már felkeltette Hyunjin-t, végül Seungmin felé nézett. Érdekesnek találta azt, ahogy a fiú fekszik.

Valami nem stimmel. -gondolta magában.

Odament hozzá és le hajolt. Szemügyre vette a fiú arcát. Izzadság.

- Seung. Seungmin.. –ért hozzá óvatosan de amint megérezte teste hőjét egyből elkapta a kezét. Egyből keltegetni kezdte a fiút, nehogy kómába essen. - Seungmin, kelj. –kezdett már pánikolni, amikor már a rázásra se ébredt fel.

- Naa~ –nyitotta ki végre a szemeit a puppy boy, így Han kicsit lenyugodott.

- Végre! Seung te lázas vagy...

- Nembaj... Ne mondd el kérlek a többieknek... –ült fel lassan, de Han egyből megszólalt.

- Mi az hogy ne mondjam el?

- Kérlek, csak ne. –tette le lábait a padlóra. - Kérlek Han.. –kérlelő tekintete Jisung szívéig hatolt.

- Jó... De ha bajod lesz egyből kórház.

- Jó jó, megegyeztünk. –kelt ki az ágyból majd átcsoszogott a ruháival a fürdőbe.

Jisung csak aggódva kémlelte a fiú ágyát, mert mást se látott csak az ágy úgy néz ki, mintha bepisilt volna a kisebb. Inkább át cserélte a huzatot és a saját ágya alá rejtette. Nem volt kedve fedezni, se hát megkérte rá őt Seungmin.

- Ebből még baj lesz. –mondta majd inkább átment a konyhába ahol ma mindenki nagyban azt beszélte, vagyis inkább vitáztak azon, hogy rendelve legyen vagy menjenek vásárolni.

- Jó akkor vásárolunk. –zárta le a veszekedést Chan.

- Yess. –örültek meg a többiek.

Miért érzi, úgy Han hogy nemcsak az lesz itt érdekes, hogy Seungmin nem érzi jól magát?
Miért érzi úgy, hogy másokkal is lehet valami?

____
Annyeong!

Újabb rész.
Hogy tetszett?
Ti mit gondoltok? Mi lehet az amire Han gondol?

2023.06.25.