Escape - larry ff.

1

- Keljetek fel, mindjárt indulunk - üvölt ránk egy mély hang. Már három hete vagyunk ezen a helyen, nem tudom kik és miért de elhurcoltak a saját házam elől. Az elmúlt pár hónapban rohamosan megnövekedtek az eltűnések a városban és annak környékén, természetesen sosem foglalkoztam vele mélyebben, mivel úgy gondoltam velem sose történhet ilyen. És most itt vagyok, egy koszos raktárépületben rajtam kívül még nagyjából harminc fiatal férfival. Senkivel sem beszélgetek, csak próbálok minél több információt elraktározni a fejemben a raktár biztonsági rendszeréről. Louis Tomlinson vagyok, tavaly végeztem az egyetemen, szeptembertől pedig a helyi általános iskolában tanítottam volna informatikát. Van egy kis házam a külvárosban és egy kutyám, akiről fogalmam sincs ki gondoskodik, hogy egyáltalán feltűnt-e bárkinek is, hogy eltűntem. A húgomnak valószínűleg feltűnt, hogy nem tud elérni, ezért elment a házamhoz és azóta már keresnek a rendőrök, igen, biztosan ez történt és hamarosan ránk rúgják az ajtókat és kiszabadítanak. A legfurcsább az, hogy nem tettek velünk semmit, viszonylag normális helyet teremtettek nekünk, mindig kaptunk ételt és a tisztálkodásra is volt lehetőségünk. Elkaptam néhány foszlányt arról, hogy elfognak minket adni, ami logikus lássuk be, eladnak minket gazdag faszoknak, akik egyben szeretnék megkapni a portékájukat. A televízióban is emberkereskedelemre tippeltek, de egyre csak tagadom magamban, mert nem szeretném elfogadni, hogy valaki kereskedni fog velem, arra pedig végképp nem gondolok, hogy ezek az emberek mire fognak minket használni.

Egy tucat nagydarab ember irányít minket az árnyékos folyosóra, fogalmam sincs hová megyünk, de azt hiszem most ért véget a történet elfogadható része.

- Szerintetek hova visznek minket? - suttogja valaki a hátam mögött, rá pillantok, teljesen átlagos fiú, barna szemekkel és világos barna hajjal, mindannyian átlagosak vagyunk, ez a legfurcsább az egészben, miért pont mi kellünk?

- Most visznek el minket azoknak a gazdag faszoknak, akik majd halálra gyötörnek minket - szólal meg egy kreol bőrű, kicsit arabra hajazó fiú.

- Szerintetek tényleg elakarnak minket adni? - kérdezem remegő hangon, mire szinte az összes fiú bólint.

Lassacskán fogyni kezdünk, egyesével küldenek be mindenkit egy terembe, ahonnan senki sem jött vissza, hallatszik a licitálás, így minden reményemet feladtam, tudtam, hogy vége.

- Te jössz kerek seggű - szólít meg a nagydarab fickó és kinyitja előttem az ajtót, mikor másodpercekig nem mozdulok úgy dönt inkább egy lökéssel besegít a terembe. Valaki megragadja a karomat és egy emelvényre húz.

- Név és kor? - kérdezi erőszakosan.

- William, 23 - nyögöm ki hirtelen, valami azt súgta, jobb ha nem mondom el az igazi nevemet, ők nem hívhatnak Louisnak, ahogy régen a családom nevezett, azt nem tudnám elviselni, rájuk és a régi életemre emlékeztetne minden egyes alkalommal.

- 1200 font - kiáltja el magát egy kövér hatvanas éveiben járó nagypapi, a gyomrom lesüllyedt és hányinger tört rám, hogy nekem vele kell...

- 2000 font - szólal fel egy újabb, az előzővel egy kategóriába tartozó pasas.

- Ha megfordul adok érte 3000 fontot - mondja egy másik, és máris rángatnak hogy forduljak meg - ez megér 3500-at is!

- 5000 font - szólal meg az eddigi legundorítóbb, mire könnyeim maguktól kezdenek el folyni, ez hangos nevetés vált ki belőlük - ne aggódj, fogsz te még sírni mástól is.

- 10000 és egy fonttal sem több - dörgi egy mély hang, irányába kapom a fejem és szinte ledermedek. Na nem azért mert annyira visszataszító lenne, hanem mert pont az ellenkezője. Mivel senki sem szólalt meg többet ezért az övé lettem, a fickó, aki a nevemet is kérdezte lehúzott az emelvényről és egy másik ajtó felé irányított. Egy kivilágított folyosóra kerültem és a magas pasas a másik szoba felé irányított. Mikor beléptem ott ült aki megvett, hihetetlenül nézett ki, de ekkor még nem tudtam felfogni, mert a rémület annyira eluralkodott rajtam mikor becsukódott az ajtó. Felállt a fotelből és smaragd szemeit rajtam járatta, aztán legnagyobb meglepetésemre kezét nyújtotta felém.