Escape - larry ff.

3

A kanapén ülve várom, hogy Harry hazaérjen, már reggel sem találkoztunk csak egy üzenetet hagyott, hogy ma dolgozni kell mennie. Mikor az ajtó nyitódik azonnal oda pillantok és ezzel egyidőben be is lép rajta Harry. Istenem, Harry. Amennyire gyűlöltem ezt az egészet az elején sose gondoltam volna, hogy egyszer majd arra fogok várni mikor lesz újra velem. Megmagyarázhatatlan módon vonzódni kezdtem hozzá, bár a tegnap reggeli csókunk óta nem ért hozzám, ez pedig kiakaszt.

- Szia - sétálok felé vigyorogva és szokatlan módon szeretnék kezdeményezni egy csókot, de csak kinyújtott kezével jelzi, hogy most nem akarja.

- Pakolj össze mindent, indulunk Olaszországba - jelenti ki, én meg kikerekedett szemekkel hallgatom mondanivalóját - beugrunk még a régi házadba, ott is körülnézhetsz, de egyből utána megyünk a reptérre.

- Mégis mit csinálnánk mi Olaszországban? - kérdezem összezavarodva.

- Ott élek, Louis. Csak emiatt a hülye vásár miatt jöttem Londonba - magyarázza és a szobájába indul ahová követem.

- Micsoda? - teljesen kikészültem attól, hogy el kell hagynom Angliát.

- Ahol megvettelek - mondja, mintha ez egy tök átlagos dolog lenne - figyelj mindent elmondok majd, de sietnünk kell, mert megtudták hogy még mindig itt vagyunk. Keresnek minket, azt nem tudom, hogy tudják-e, hogy együtt vagyunk, de engem köröznek, te pedig eltűntnek vagy nyilvánítva, úgyhogy minél hamarabb indulnunk kell.

- Téged köröznek? - a levegő a tüdőmben reked. Mégis mit csinálhatott? - Miért?

- Pakolj össze szépségem, majd elmesélem, jó? - szemei annyira kétségbeesve könyörögtek, hogy inkább engedelmeskedtem és felmentem én is összepakolni a dolgaimat.

Alig húsz perc múlva már a terepjáróban ültünk és a házam felé megyünk, de amint odaérünk látjuk, hogy a rendőrök már felforgatták, a sötétített ablak miatt nem láttak meg minket, de én láttam a zokogó húgomat, szívem szerint megmondtam volna neki, hogy jól vagyok és ne aggódjon, de nem tehettem meg.

-Valahogy nem tudathatom a húgommal, hogy jól vagyok? Akkor engem már nem fognak keresni és már csak a te ügyeddel kell foglalkoznunk - vetem fel az ötletet, miután inkább elindultunk a reptér felé.

- Majd Olaszországba, egy eldobhatós telefonról üzenhetsz neki - motyogja, de tekintetét nem
vezeti rám. Az ölében fekvő kezéért nyúlok és összekulcsolom a sajátommal.

-Minden rendben lesz - mondom halkan és hüvelykujjammal simogatni kezdem kézfejét.

- Nem veszíthetlek el. Ugye tudod, hogy soha nem foglak elengedni? - mondja és rám vezeti könnyes szemeit.

- Nem is szeretnék elmenni - mosolyodom el - azt szeretném, ha nem lennék folyton bezárva, azt csinálhatnám amit szeretnék. Tudnod kell, hogy nem hagylak itt, bíznod kell bennem. Mint egy párkapcsolatban - próbálom egy kicsit puhítani, de nem hazudok neki, tényleg vele maradnék. Beleszerettem.

- Leszel a barátom Louis? - suttogja bizalmasan a fülembe, hogy a sofőr ne hallja.

- Igen - súgom vissza és végre egy teljes nap után megcsókol. De szinte felfal, annyira szeretem, hogy ilyen szenvedélyes.

- Megérkeztünk Mr Styles - köhint egyet a sofőr, majd kiszáll és mindkettőnknek kinyitja az ajtót.

Alig két és fél óra alatt érünk Rómába, hihetetlenül szép és Harry egy csomó mindent meg is mutatott, amíg Rómából Massimillába értünk, rövid volt az út, de nagyon tetszik nekem Olaszország. A villája, talán nagyobb volt, mint ami Angliában volt, de innentől kezdve kezdtem el megérteni, hogy Harry mivel is foglalkozhat. Megvártam amíg kettesben leszünk és csak utána vetettem fel neki aggályaimat.