Escape - larry ff.

2

- Mit szeretnél enni? - kiáltja ki Harry, valamelyik helységből.

- Hol vagy? - kiáltok vissza nevetve, mire egyből a felmentésemre siet és édes mosollyal az arcán karjaiba zár.

- Kaja után körbevezetlek majd - mondja és elenged, amitől testem furcsa jeleket ad. Nem akarom, hogy elengedjen!

A konyhába irányít, ami ugyanolyan szépen van berendezve, mint a ház többi része is, a fehér szín dominál mindent, néhol van egy kis szürke, de abszolút jól néz ki, mint ahogy a fiú is, aki éppen a vacsorámat kevergeti.

- Hány éves vagy? - kérdezem hirtelen, mivel ez már régóta foglalkoztat.

- 28 - mosolyog rám - Miért?

- Csak érdekel - húztam meg a vállam és a pulton lévő kis tálból kezdem el eszegetni a mogyorót - És mivel foglalkozol?

- Louis...- sóhajt fel és elzárja a tűzhelyet - mi ez a nagy érdeklődés?

- Semmi, csak szeretnélek megismerni - nézek rá összezavarodva, ennyire nehéz elhinni, hogy tényleg érdekel?

- És mégis miért hm? Hogy el tudj szökni? - mondja morcosan - Fogd fel, hogy nem foglak elengedni, nem kell úgy tenned, mintha tényleg érdekelne ki vagyok!

- Mi a fasz Harry? Csak szeretném tudni ki vagy, jó lenne ha tudnánk beszélgetni vagy valami. Vagy megvásároltál és innentől rohadjak meg?

- Nem beszélhetsz így velem még egyszer megértetted? - kezét a nyakamra szorítja és a falnak nyom. Szemeim kitágulnak a meglepettségtől és ijedten kapálózni kezdek - kész a vacsora, egyél - enged el végül, de már nem vagyok éhes. Már nem járok a felhők felett mint húsz perccel ezelőtt, csak csalódott vagyok, iszonyúan csalódott.

- Nem vagyok éhes - suttogom, miközben egy könny folyik ki a szememből, Harry tekintete a bosszúsból aggódóba megy át és látom rajta, hogy megbánta amit tett - felmegyek lefeküdni.

- Sajnálom Louis - nyúl a kezem után, de én csak a fejemet rázva húzom el - vihetsz fel az ételből, ha nem szeretnél velem enni.

- Nem kell étel - suttogom és elindulok az új szobámba, az ajtót bezárom, hogy ne tudjon utánam jönni.

Már négy óra is eltelt amióta feljöttem, Harry két órája ment el itthonról, amit nem értek hisz akkor volt este tíz óra, de hát ki vagyok én, hogy bármit merjek kérdezni. Vagy hat testőr állja körbe a villát így esélyem sincs elmenni, aludni nem bírok, az egész napi esemény jár a fejemben. Nem sokkal később hallom, hogy csukódik az ajtó és Harry szájából valami nyomott nyögés csúszik ki. Mi van ha valami baja esett? Hiába haragszom rá, akkor is meg kell néznem, hogy jól van-e. Halvány fény van csak a nappaliban úgyhogy nem sok mindent látok, de legnagyobb meglepetésemre egy fekete paca ugrik a képembe amikor sétálok le a lépcsőn.

- Cliff - kiáltok fel vidáman - te hogy kerülsz ide kiskutyám? Ki hozott ide?

- Én voltam - hallom távolabb Harry megtört hangját, mire felé fordítom a tekintetem, arca feldagadt, ruhája véres volt.

- Mi történt? - döbbenek meg és egyből eltolom magamtól a kutyát, hogy közelebb tudjak menni Harryhez.

- Elmentem a kutyáért, de valószínűleg követtek és rajtam ütöttek - veszi le a fekete kabátját - először rámvetették magukat, aztán előkerült egy fegyver is. Szerencsém volt, a golyó csak súrolt.

- Miért mentél el érte? - kérdeztem idegesen - Meg is halhattál volna!

- Azt sem bántad volna annyira, ugye szépségem? - suttogja és leül a fotelba, fejét elfordítja, hogy ne lássam az arcát - Ki akartalak engesztelni, azért ami a konyhában történt.