Escape - larry ff.

4

- Utoljára mondom, hogy nem tudok semmit Edwardról! - mondom feszülten a nyomozónak - Semmit nem tudtam az ügyeiről, nem mondta, hogy a maffiának dolgozik. Ez amúgy is egy hülyeség, maga szerint nem tűnt volna fel, hogy a szerelmem egy maffiavezér?

- Louis utoljára mondom, hogy bizonyítékaink vannak róla, hogy Edward Salvatore Riinanak dolgozott - magyarázza nekem a nyomozó - Elrabolta magát?

- Azért voltam vele mert szeretem, nem tudok semmit nyomozó! Én ezt befejeztem - állok fel a székből és szinte kimenekülök az örsről. Három napja hoztak vissza Angliába, most ideiglenesen a húgomnál lakok, aki nagyon örült, hogy meg lettem, pedig neki is elmondtam, hogy nem elraboltak. Harry nem jött el, nem tudom hol lehet, de nem keresett meg, így gondoltam kezembe veszem a dolgokat és foglaltam egy jegyet a következő Olasz járatra.

- Mit csinálsz, Lou? - jön be Lottie a szobámba.

- Visszamegyek Massimillába, meg kell keresnem Edwardot - mondom, miközben a cuccaimat egy kézipoggyászba szórom.

- Miért akarod megtalálni Louis? Elrabolt téged! - kérdi tőlem zavartan és egy kicsit meg is értem, hogy miért ilyen kételkedő.

- Mert szeretem őt Lotts - ülök le az ágyra - veszekedtünk. Nagyon-nagyon összevesztünk és napokig nem láttam, azt mondtam neki, hogy gyűlölöm. Soha nem biztosítottam róla, hogy az életemet is odaadnám érte, meg kell találnom őt.

- Ohh Louis - ölel át - akkor keresd meg. Én melletted vagyok.

- Szeretlek Lottie - motyogom és letörlök egy kósza könnycseppet.

- Én is, na de menj, mert lekésed a gépet - mosolyodik el és a már kint várakozó taxihoz terelget.

                                            ~

Hat hónap. Ennyi idő telt el amióta elszakítottak Harrytől. Nem találtam meg őt Olaszországban, kerestem, annyira kétségbeesetten meg akartam találni, de nem sikerült. Visszamentem dolgozni és annyi pénzt gyűjtöttem, hogy el tudjak költözni, nem akartam többé itt maradni, így kinéztem egy házat mexikóban amit rövidesen meg is vettem. Cancúnba költöztem és a helyi zöldségesnél dolgozom, ami bár nem fizet vagyonokat, de bőven eléldegélek belőle itt. Esténként a parton vagyok vagy a nemrég megismert barátaimmal szórakozom. Ma éppen egy ilyen este van, most van a Tango Maya fesztivál és a srácokkal arra gondoltunk lemegyünk egy kicsit szórakozni.

- Hola - köszöntem, mikor végre odaértem hozzájuk.

- Szia Lou - köszöntek majd Jorge a vállamra tette a kezét - készen állsz életed legnagyobb bulijára?

- Azt hiszem - nevettem el magam, majd a kezembe nyomott micheladat kezdem el kortyolgatni.

Hihetetlen a hangulat, mindenhol táncoló fiatalok, őrült jól érzem magam egészen addig, amíg egy ismerős illat nem csúszik az orromba. Összezavarodva kezdek el forgolódni hátha nem tévedek és Harry itt van, de nem találom sehol. Levegőre van szükségem, így elkezdek kimászni a tömegből.

-Hová mész? - kérdezi Facundo, amikor meglátja, hogy elmegyek.

- Csak lemegyek a partra levegőzni, mindjárt jövök - kiáltok neki vissza, hogy a hangzavarba biztosan meghallja.

Szeretek itt lenni, mexikó életem legjobb döntése volt és hálát adok, hogy most a tengerparton szellőztethetem ki a fejemet. Olyan régóta nem gondoltam már rá, persze hiányzik, mert még mindig szeretem, de ma csak magamra akartam koncentrálni. Könnyek lepik el a szememet és halkan próbálok könnyíteni magamon, de lépteket hallok magam mögött, gondoltam Facundo lehet ezért letöröltem a könnyeim.