My Mona Lisa // The Vamps ff. //

17

- Úgy megborítalak mindjárt!- kaptam fel a vizet. Meg se rezzent. Közelebb lépett, majd egy gyenge puszit nyomott a homlokomra.

- Alig várom.- súgta a fülembe, majd ott hagyott. Szerintem mondanom se kell, hogy lefagytam. Miután sikerült az agyamat működésre bírnom visszamentem mosogatni, de végig az a pillanat járt a fejemben. Bradley Will Simpson és a csodálatos barna szemei...

Miután sikeresen befejeztem a rendrakást ledőltem a kanapéra pihenni egyet. Elég megterhelő 6 emberre mosogatni. Élveztem volna a csendet, de Tristan konkrétan rám vettete magát.

- Jesszusom de nehéz vagy! Te meg mit csinálsz?- próbáltam lelökni magamról, de hiába.

- Gondolkodtam. Nem akarom, hogy egy hét múlva elmenj. Egyébként meg kösz. Olyan kedves vagy te is.- mászott le rólam.

- Oh a nagy Tris hiányolni fogja az uncsitesóját... A végén még elérzékenyülök.- poénkodtam.

- Most komolyan mondtam. Fura lesz, hogy nem leszel része a mindennapjainknak.- karolta át a vállam.

- Ugye tudod, hogy telefonon elérsz, illetve te is meg tudsz látogatni, ha van szabadidőd.- hajtottam rá a fejemet.

- Igen, de az nem ugyan az.- állt be a csend.- Nem akarsz Londonba költözni?- vetette fel az ötletet.

- Meg vagy húzatva? Mégis hogyan? A szüleim biztos nem engednék meg.- kezdtem el hadarni. Igen jó lenne ide költözni, de mégis 6 órányi repülőútra lennék a szüleimtől, azt meg nem is említem, hogy egyedül biztosan nem engednének el.

- Csak egy ötlet volt. Meg hát mindjárt 20 leszel, utána a szüleid már nem nagyon szólhatnak bele abba, hogy mit szeretnél.- húzódott el tőlem.

- Tris ismered a szüleimet.- néztem le a földre.

- Igen, hisz rokonok vagyunk butus. - nevette el magát.- Na de most megyek, mivel a srácokkal egy új dalt írunk.- mondta majd ott is hagyott.

Hát ez remek. Ha el is engednének még házat, illetve munkahelyet kéne keresnem. Viszont ezen nem kell aggódnom, hisz úgyse lesz ebből semmi. Mielőtt túlgondolhattam volna az egészet felmentem twitterre, majd erről az elfoglaltságról is lemondtam, amikor újabb drámával volt tele az appom. Nem akartam zajt csapni, ezért csak ledőltem a kanapéra hátha gyorsabban telik az idő, de így bealudtam.

- Lisaaaa!

- Mi? Mi történt?- riadtam fel. Ezek nem tudnak nélkülem meglenni. Időm se volt a következő kiabálásig, ezért muszáj volt felmennem a fiúkhoz.

- Végre itt vagy. Mi tartott eddig?- fordultak felém mindannyian.

- Aludtam.- válaszoltam egyszerűen majd leültem a kanapéra, ami még szabad volt.

- Felkeltettünk?- kérdezte Brad miután leült mellém.

- Á nem.- néztem rá szúrós tekintettel. Nagy mosolyra húzta a száját majd átkarolt és magához húzott.

- Egyébként.. Azt szerettük volna, hogy meghallgasd azt amin eddig dolgoztunk.- szólalt meg James.

- Már persze csak ha szeretnéd.- adta hozzá Connor.

- Persze, hogy szeretném.- válaszoltam majd elinditották a felvételt, amin csak a szöveg nélküli dallam volt. Amíg hallgattam becsuktam a szememet és élveztem. Brad karja nem segített a helyzetemen, mivel akaratom ellenére is ráhajtottam a fejemet a vállára.

- Ha nem járna a lába még azt hinném, hogy bealudt.- nevette el magát Tris.

- Nagyon vicces.- dobtam meg egy párnával amit elértem. Lehet ezt nem kellett volna, mivel a következő pillanatban visszakaptam. Pontosabban kaptuk ugyanis Bradley-t is eltalálta.