My Mona Lisa // The Vamps ff. //

3

Reggel a drága uncsi tesómra keltem fel, amint elkezdett dobolni. Remélem nem ezt csinálja minden nap. Egyszer leütöm. Fáradtan kikeltem az ágyból, felvettem egy sima fehér pólót, rá egy fekete-kék kockás inget, egy fekete szaggatott gatyát és a fekete conversem (életvidám színek).  Egyből lementem a konyhába, hogy egyek valamit. Kivettem egy tálat és készítettem egy kis gabonapelyhet.

- Jó reggelt kicsi lány!- hallottam egy hangot a hátam mögül. Megfordultam és Brad állt az ajtóban.

-Reggelt!- mondtam és kikerültem ő barnaságát, hogy leüljek az asztalhoz. Miután megettem visszavittem mindent, elmostam és el is raktam.

-Mi a kaja??- jött le Con és James a lépcsőn.- Éhen halunk.

-Amit találtok a tiétek.-válaszoltam elég kedvesen.- Tris nem jön?

-A nevemet hallottam?-tolta be a fejét ő is a konyhába. Csak megforgattam a szemem, majd felmentem fogat mosni és valamit kezdeni a fejemmel. 

-Mindenkinek jó reggelt! Ma mindenképp be kell pakolnotok, mivel holnap indulunk.-érkezett meg Joe is. 

-Mikor kelünk?- kérdezték a srácok.

-Nos, korán. Nagyon korán. Olyan 4 óra környékén.- vakarta meg a tarkóját.

-Akkor tényleg be kell ma pakolnunk!-mondta Connor túl higgadtan. 

Igazából délutánig nem történt semmi komoly. Elmentem Joe-val boltba kajáért, főztem spagettit, a fiúk meg pakoltak és csinálták a szokásos dolgukat. Mikor már elfáradtam felmentem megnézni a srácokat, hogy kell-e segíteni. Igazából csak Trishez mentem be. Mondjuk pont jókor. A szobájában minden szétdobálva, bőrönd az ágyon, az idióta meg a fotelben ült és telefonozott.

-Evans most azonnal kelj fel onnan és csinálj itt rendet!- keltem ki magamból.

-Jól van na anya!- röhögte el magát.- Segítesz?

-Ugyan miben? Kiválasztani, hogy mit vigyél?- néztem rá idétlen arccal.

-Aha, az jó lenne. Köszi, hogy felajánlottad.- mosolygott rám.

Rohadt sok ruhát akart berakni, szerintem magával akarta vinni az egész gardróbot. Tipikus Tristan. Azon csodálkoznék, ha egyszer az életben nem vinné magával a gumikacsáját és a ronda szőrmókos papucsát. Körülbelül 43 percbe telt, de sikerült bepakolnia és rendet tennie, komolyan mondom néha rosszabb mint én. Tris levitte a bőröndjét és a többi cuccát, hogy ne reggel kelljen ezt megcsinálnia. Egyedül ültem a szobában és vártam, de nem tudtam mire. 3 perc múlva meguntam magam és átmentem Brad szobájához. Mit ne mondjak, nála sem volt jobb a helyzet.

-Hali. Miért nem pakolsz?- kérdeztem, de semmi válasz. Fogtam magam és leültem a kupi közepébe és elkezdtem összehajtani a szét szórt ruhadarabokat.  Láttam, hogy megmozdult és észre vett. Kivette a fülhallgatóját és oda ült elém.

Ott ültem vele szemben... Nem tudtam, hogy mit kezdjek magammal. Belenéztem abba a gyönyörű barna szemébe és a gyomromban feltámadtak azok az idegesítő lepkék. Gyerünk szedd össze magad! Ez az egész már átment egy kisebb farkas szemezésbe. Vagyis gondolom én, mert egy torok köszörülés zavart meg abban a pillanatban.

- Na jó én erről már nem kérdezek semmit.- szólalt meg Tris egy kis idő múlva, majd körülnézett a szobában. Oldalra kaptam a fejemet, ezzel meglátva a három fiút.

- Bocsánat, hogy megzavartunk. Csak szólni akartunk, hogy mindjárt vacsora-szólt közbe Con.

-Oké.- válaszolta Brad.

-Még be sem pakoltál Simpson?- akadt ki a szőke óriás.

-Amint látod...- vágta hozzá hanyagul.

-Lisa gyere, hagyd pakolni!- mondta a drága rokonom .

- Brad légyszíves pakolj be.- mondta James a göndörnek. Felálltam és kimentem az ajtón. Mivel már nagyon éhes voltam ezért odamentem a hűtőhöz.

- Nincs benne semmi!- mondta a lépcsőn lejövő Brad. 

-Nemrég csináltam spagettit. Hova raktátok?- néztem rá a rokonomra.

-Ne rám nézz! Ma még a hűtő közelében sem voltam.- tette fel a kezét védekezően Tris.

- Kint van az asztalon.- szólalt meg Con. Ettem egy tányérral és elpakoltam magam után. A telefonom rezegni kezdett. Gyorsan felkaptam, mert láttam, hogy valaki hív. Anya.

- Szia anya! - mosolyogtam bele a telefonba.

- Szia kincsem! Minden rendben?

- Persze, minden a legnagyobb rendben. Holnap fogunk indulni.

- Hova mentek?- kérdezte furcsálva.

- Turnéra, a fiúk túrnéjára. Megengedték, hogy elmenjek.

- Nem, nem mehetsz el. Kivel aludnál? Hol lenne a szállás? Mit csinálnál te?- halmozott a sok kérdéssel. Valaki kikapta a kezemből a telefonomat.

- Jó napot Mrs. Stevens! Külön szobája lenne, de a fiúk mellett. Minden este egy szállodában aludnánk. Lisa-nak semmit nem kellene csinálni, csak állni a VIP részlegen és várnia mellettem.- válaszolta Joe.

- Elnézést, de ön kicsoda?- kiabált anyám a telefonba.

- Ó én kérek elnézést! A fiúk menedzsere vagyok.

- Így mindjárt más.- fújta ki a levegőt a hívás másik oldalán.

- Akkor el tetszik engedni?- kérdezte határozottan.

Kis hatásszünet....

- Legyen. De ne hagyják egyedül!- szabta meg a feltételt.

- Úgy lesz! Köszönöm. Viszont hallásra!- már nem hallottam, hogy anya mit mondott, mert vége lett a hívásnak.

-Remélem mindened megvan kölyök, mert holnap indulunk!- adta vissza a telómat. Nem mondtam semmit csak megöleltem. Legalább megismerem a bandát. Na menjünk pakolni.
Mondjuk már minden megvolt, csak a telefonomat és a fülhallgatót hagytam kint. Ezek kellenek az utazáshoz.  

Sziasztok embik! Itt az új rész. Remélem tetszik. A helyesírási hibákért elnézést kérek. Nemsokára hozom a kövi részt. xo