Csak is te

Kezdet

Hello, az én nevem Amerika. De a barátaim csak Amenak hívnak. Kezdetnek annyit mondanék hogy nem egy átlagos nép lesz a mai nap.

-Szia Ame! Van kedved eljönni a parkba?-kérdezi Magyar csillogó szemekkel.

-Szia! Hát nem tudom hogy elengednek-e a szüleim.-igazából nem akartam menni mert múltkor is 3 napig Russhoz voltam bilincselve...

-Ha nem engednek el akkor szökj el! Kanada is jön! Még Russia is!-Mondta egy hatalmas mosollyal az arcán.

-Hhh...jó! De ha megint Russhoz leszek bilincselve! Tudod mi lesz a vége!-Nem bántanám soha, hiszen nagyon jó barátok vagyunk.

-Igen,igen! Tudom! De nem is vagy kíváncsi hogy hogy vettem rá?-Kérdezte majd elkezdett kuncogni. Bevallom egy kicsit megijedtem hiszen tudom mikre képes...

-Nem. Nem érdekel.-Igazából nagyon is érdekelt csak nem akartam túl nyomulós lenni...

- Oké! Na de akkor én megyek mert dolgom van!-Intett majd mint egy kisgyerek elkezdett ugrálgatni.

Egyedül voltam az iskola elött. Már mindenki hazament. Csak én álltam ott és azon gondolkodtam hogy mondjam el Russnak hogy szeretem. Már kb 9 éve nagyon jó barátom, de most tényleg tehetetlen vagyok.. Csak merengtem magamban, gondolkodtam, bambultam.

Egyszercsak valami keménynek neki mentem és hátra estem. Nem tudtam hogy mi van és nem is akartam megtudni de akkor és ott féltem. Majd hallottam egy kicsit vékony de egyben nyugodt hangot magam előtt.-Ellnézést! Nem akartam!-A nyugodt hang tulajdonosa mögém állt és kezeit a vallamra tette. Érezte hogy reszketem, de szememet nem nyitottam ki.

-K-ki m-maga?-kérdeztem a lehető legbuzissabb hangomon.

-Nem is ismersz fel?-kérdezte kicsit feszülten, mert éreztem hogy megszorítja a vállamat.

-N-nem tudom h-hogy ki vagy!-mondtam kicsit megbátorodva. Bár ugyan úgy féltem de kinyitottam a szemem.

-Mit mondjak hogy megismerj, ó kedves barátom?-nem ez nem ő! Ő már nem élhet! Hiszláttam meghalni!

-K-kína?-elkezdtem könnyezni. Bár szorításából engedett, mégis fájt a vállam.

-Ó! Csak hogy rájöttél! Nagyon hiányoztál mit ne mondjak!-Mondta a világ le ironikusabb módján.

-M-mit akarsz? Már nem vagy a barátaim közt! Neked már nem kellene lenned!!-mondtam kicsi megbánással a hangomban. Hiszen nem akartam ott abban a szent pillanatban hogy meghalljon. De már nem is hiányzik.. Elmondták hogy azért halt meg mert..

-Nem is akarok a barátod lenni! Csak egy szívességet kérnék! Ha nem gond!- arcát sajnos nem láttam de gondolom mosolygott. Mert egy pszichopata állat lett..

-M-milyen szivesség?-kérdeztem kicsit félve. Mert hát azért mégiscsak ő áll most nyerésre nem én..

-Csak annyit kérnék... Hogy hozd ide ma nekem Russiát.! Mert ha nem búcsút inthetsz a kis barátaidnak!-Mondta után egy pszichopata röhögéssel elém kerül és mélyen a szemembe nézett.

-Minek neked Russ?!-kérdeztem és a szemkontaktus megszakítása érdekében lehajtottam a fejem.

Kína kezét államra tette és felemelte a fejem hogy őt nézzem. Kb 5 perce csak a szememben kutat valamit majd... Megcsókolt.. Nagyon lesokkoltam de nem ellenkezdtem mert tudtam hogy annak csak baj lesz a vége. Úgyhogy vissza csókoltam.. Aztán levegő hiányában elváltunk. Kína felállt és felsegíttett engem is.

Megöleltem Kínát bár nem tudom miért.. Szerintem meg hipnotizált mert miután visszaölelt megcsókoltam. Ő erre a mozdulatomra megrettent de nem tölt el.

Miután levegő hiányaban szétváltunk én sarkon fordultam és elindultam hazafelé. Ekkor megláttam Tudsz a házunk előtt.

Odafutottam.

-Szia! Mi újság?-kérdeztem a leggyanúsabban.

-Csak érted jöttem mert nem válaszoltál az üzeneteimre. De hol voltál?-Ekkor megnéztem volna hogy hol a telefonom de sehol se találtam.Kína...
-Hát tudod csak sétálgattam és a telefonomat pedig itthon felejtettem!- Ennél nagyobb hülyeség nem is juttatott volna az eszembe.

-Aha..értem! De még van kedved sétálgatni?- kérdezi mintha mi sem történt volna.

-Most nincs.. bocsi-Ekkor eszembe jutott Kína.. meg a hülye kis "szivessége"..-Bár ha belegondolunk.. miért is ne?

Majd megfogtam Russ kezét és elvonszoltam oda ahová Kína kérte.

-Miért hoztál ide? Nem erre akartalak elvinni!-Mondta majd megfogta a másik kezemet.

Csak néztük egymást. Nem is volt baj.. megnyugodtam..

Ekkor megláttam Kínát Russ háta mögött. Elengedtek Russ kezét és elfordultam. Arcomat betakartam kezeimmel. Russ csak állt mögöttem majd szépen lassan kezét a vállamra tette..

-Mi a baj? Én csináltam valamit? Ha én vagyok a baj akkor mehetek...- Ekkor megfordult....

Már egy öt perce csak nézem azt hogy ölik egymást. Szinte minden csupa vér.. Ebben a pillanatban beugrottsm közéjük és szétválasztottam őket. Nagynehezen de sikerült.

-Haggyátok abba!-mondtam kicsit mérgesen.

************************************
Ez a rész ennyi is lett volna! Majd még lesz folytatás! Ígérem! (A helyesírási hibákért bocsánat!)
*731 words*