Csak is te

Új nap, új élet

//Russia szemszöge//

Már egy ideje semmi sem történt. Reich börtönben, én és Ame még mindig együtt. Románia eltűnt, Magyar pedig Lengyellel van. Persze, nem együtt. Apám dolgozik. Éppen elutazott, de majd egy hónapbmúlva visszajön. Hogy mennyi idő telt el pontosan? Nem tudom. Talán 4 év. Igen ennyi. És két hét múlva lesz Ameval az évfordulónk! Én egy romantikus vacsorát terveztem a tengerparton. Ame mindig is el akart menni oda. De nem tehette meg. Mi már dolgozunk, és egy lakásban lakunk. Sajnos egy ideje nem töltöttünk együtt annyi időt, de ezt majd megoldjuk. Felváltva dolgozunk. Maximum 1-2 órát látjuk egymást. De akkor is fáradtak vagyunk. Hogy mit is dolgozunk? Ame cégvezető. Gyorsétterem. Én egy kisebb vállalatot vezetek. Magyar nyomozó lett. Lengyel pedig könyvtásor. Német pedig.. Valamilyen irodában dolgozik.
A többiekkel nem tartjuk a kapcsolatot. Mindenki elutazott, nagyobb cégekhez.

Amikor hazaértem a munkából Ame már készülődött az indulásra. Mindig elöbb kezd el pakolni, mert utál késni. Igen, ez nem rá vall. De egy ideje már ilyen. Leveszem a kabátom és a cipőm az ajtóban, aztán Ame elé lépek.
- Figyu, ne most, kérlek! Készülődnöm kell. Nem akarok késni.
- Ame! Nem fogsz elkésni! Csak adj már egy ölelést! Napok óta nem beszéltünk! Kérlek, legalább csak ennyit.
- Bocsi Russ! - Adott egy ölelést és egy puszit az arcomra. - Ez a rengeteg munka kikészít.
- Akkor vegyél ki szabadnapot.
- Nem lehet! Azt az évfordulónkra tartogatom!
- Csak egy szabadnapod van?
- Igen.. egy cégvezetőnek miért járna több?
- Ez nem jó Ame! Te is egy érző lény vagy! Ne vond már meg magadtól a szabadságot!
- Ezt úgysem érted..
- Mi az hogy nem értem? Ame! Én aggódom érted! - Láttam a szemében megcsillanni a szomorúságot. Látszik hogy fáradt, karikásak a szemei. Felemeltem a kezem és elkezdtem simogatni az arcát.
- Kérlek, legalább egy kicsit pihenj.
- Rendben, megpróbálok.. De most engedj. Készülődnöm kell!
Elengedtem, mert nem szeretném felidegesíteni. Ame felment a szománkba, és egy kupac ruhával megindult a fürdő felé.
Én csak sóhajtottam egyet és bementem a konyhába, valamit enni. Kinyitottam a hűtőt, de üres volt.
- El kell menni boltba, mert üres a hűtő! - Mondta Ame amikor lejött a lépcsőn.
- Igen, azt észre vettem. Neked kell valami onnan?
- Hmm.. Talán Rámen. Vagy hamburger.
- Miért, azt nem tudsz ott enni?
- Nem. Nem ehetem meg a vendégeink elől!
- Rendben.. Elvigyelek munkába?
- És boltba ki megy?
- Majd miután elvittelek, megyek boltba.
- Ahj, rendben! De siess! Nem akarok késni.
-Megyek már, megyek!
Kimentünk a lakásból, és beültünk a kocsiba. Elindultam az úton, és kapcsoltam GPSt, mert nem tudom merre van a cége. Ame csak a telefonját nyomkodja. Néha-néha felnéz az útra. Idegesnek tűnik. Remélem majd az évfordulónk felvidítja.

Megállok az épület előtt és kiszállok.
- Köszi drága, hogy elhoztál!
- Szívesen! Holnap is hozzalak?
- Nem kell, köszi! - Int és elindul az épület bejárata felé. Igen, tudom hogy ez kicsit bunkó volt tőle, de tudom hogy sietnie kell. Beszállok a kocsiba és elindítom a rádiót.
~* Kedves hallgatóink, itt a ....-on a mai híreinket hallják! *~
Elindítottam a kocsit és kihajtottam az útra.
~* Ma sajnos van egy nagyon rossz hírünk, és kérünk mindenkit hogy nagyon figyeljenek oda az úton, és a lakásukra. Ma az egyik veszélyes bűnoző, személy szerint Reich, elszökött a börtönből, és most szabadlábon van. Kérjük önöket, hogy ha látják azonnal hívják a rendőrséget! Megértésüket köszönjük! *~
Nekem ennyi elég is volt hogy pánikba essek. Ha az a féreg szabadlábon van, akkor valószínűleg engem keres, hogy bosszút álljon. Vagy lehet Amet keresi, hogy megint valami hülyeséget tehessen.

Hirtelen csak annyit látok, hogy valami nekicsapódik a szélvédőnek. Azonnal rátoposok a fékre, és amint megáll az autó, ki is ugrik belőle, hogy megnézzem mi volt az.