A Fekete Vipera

42. rész.

   3 évvel ezelőtt. 

ÍRÓI SZEMSZÖG:

Gyorsan telt az idő, bár másoknál inkább csak vánszorgott. Delany pedig úgy érezte az idő ellene van...Nincs annál nagyobb változás mint, mikor rájössz, hogy ez a világ rosz. Rosz emberek, rosz élet, rosz dolgok. Taposs vagy tapossnak. Delany megváltozott, ahogy azon a helyen minden más is.

A napok lassan múltak, Delany terve pedig teljes alakot öltött és a megvalósításra várt. Terv miszerint meghal Ton és emberei, terv hogy szabad lehessen és visszavegyen mindent ami az övé.
----------

- Nem sokára kezdődik. - mondta Ryen nagy vigyort húzva arcára. Mindenki összegyűlt a megbeszélt helyen. Mike és Ryen tartotta a frontott amennyire tudta, de mégis csökkent rendelőik száma. Nem mellesleg minden Fekete Vipera tagnak hiányzott a fönökeik... Elizabeth és Deamon... Delany... mind.

- Igen. A Fekete Viperák vezetője visszatér. - mondta Mike és kortyolt egyett a kezében tartott kávéból, ami már rég kihűlt. - Nem volt okos döntés az a gyűlés... Rájátszott a tervre úgy hogy nem is tudja.

---------------------------------

Sok ember van a házban... majdnem az összes ellenség. Azt hinné az ember hogy óvatosabbak és nem gyűlnek össze csak így, de nem. Elszaladt Tonnal a ló és átesett a túloldalára. Delany pedig ezt pont kihasználja. A lány megváltozott, szemei érzelmetlenségről árúlkodnak és ezt Mike és Ryen is nagyon jól tudja. Tudják hogy csak így tudta túlélni.

- ... És mi is ott leszünk azon a partyn... - mondja Ton, aki Delany mellett űl. Már egy órája beszélnek a terveikről. Delany oda hajol Ton füléhez és belesúg csábító hangján. Ton már rég beleesett Delany csapdájába...

Úgy ette a mérget hogy azt hitte édesség. Nem vette észre hogy Delany úgy mozgatta őt mint egy bábut.

- Megyek iszom valamit, kiszáradt a szám. Mindjárt jöhetnél te is. - suttogta majd egy poszit nyomott Ton arcára. Tudta hogy ennyi elég.

Felállt majd egyenesen a konyha felé ment az emberek pedig odébb húzodtak az irodában. Már megvolt itt a tisztelete. Töltött magának egy kis narancslevet amit a hűtőből vett ki és odasétált az ablakhoz. Innen tökéletes rálátást kapott annak, ahogy a kertész öntözi a virágokat a ház oldalánál. A kertész hírtelen odanézett arra az ablakra ahol Delany állt és bólintott egyett. Delany tudta mit jelent ez és mosolyra húzódtak ajkai. Gonosz mosolyra. Majd hátat fordított és szépen kisétált a nappalin át az előszobába.

A kertész tényleg vízzel locsolt volna? Én azt nem hiszem...

Kitárta a bejárati ajtót és kisétált, le a lépcsőn. Eközben a kertész meggyújtotta a zsínórt mely egyből égni kezdett és ő pedig futásnak eredt. Delany nyugodtan sétált és mikor kiért a kapun beszállt a kocsiba. Mike űlt a volán mögött egy kicsit lihegett. A "kertész" pedig bevágódott hátra vigyorogva. Mike elindította a kocsit, Delany kinézett az ablakon és látta ahogy a ház égni kezd benne mindenkivel, aki ott maradt. És onnan már nincs kiút... mindent lezártak.

- Huh, azt a rohadt, ez meleg volt. - mondja Ryen a hátsóülésen lihegve. Hát igen, ő volt a "kertész", aki benzint locsolt a virágokra.

- Üdv újra az elők között. - mondta Mike, és a hangján hallatszott hogy örűl. De a lány ezt nem érzékelte.

- Minden kész van? Ő megvan? - kérdezte.

- Igen a csomagtartóban. - felelte Mike. - Miután te kiindultál, kijőtt egyedűl utánnad, így könnyen elkaptam és elkábítottam majd kijöttem vele. A repülő is indulásra kész.