Az Ajtó Mögött

1.Fejezet- Az ajtó mögött

-te is hallod?
Reszketve bújt közelebb bátyjához.
Testmelege általában  elég volt ahhoz,hogy elüzzön minden rossz álmot,de nem ma éjjelén. Nem a tűz és vér  éjjelén,amikor még a forró  nyáreste ellenére is hideg verejtékcseppek gördültek végig a  kislány bőrén
-Nnnem- motyogta Mube félálomban,de azért szorosabban  ölelte a kishugát.
-Aludj,Anya megént elver,ha felébresztjük.
nagyon is jól tudta,mit kapna akkor a mostohaanyjától,hiszen még mindig maradt rajta pár fájo seb a legutóbbi verésböl.
Nagyon könnyü volt felzavarni a többieket. 
Öten aludtak a dohos növényszagot árasztó,fonott függögyban.
Mubéval közös fekhelyük már olyan rongyos volt, hogy igy mert benne fordulni és tudta,hogy amilyen gyorsan nő,hamarosan saját ágyra lesz szüksége.
Amiért persze Anyukájuk megint  lehordja majd, hogy milyen sokba kerül neki ő,a talált gyerek. Még alig ért fel Mube derekáig,de már szeretett volna  megállni a növésben,hogy örökre a bátyja mellett alhasson.
A Padló felöl rossz szagok szálltak fel. Talán az egyik kicsi öccse pisilt megint oda a sarokba,vagy halmaradék rothadt valamelyik láda vagy kosár mögött már nem lehetett megkülönböztetni a szagokat ezt már megszokta,de a hangok...A  hangokat sosem  lehetett megszokni. A kislány tudta,hogy ő más,mint a többiek. Hiába volt kicsi es Anyja szerint buta, de  észrevette abból,hogy ő mindig mást látott,hallott,érzett, mint a többi ember. Már rájött,hogy  a hangok is ilyenek, úgyhogy nem is kérdezte többet Mubét, hogy halja-e a suttogás. Azt hitte,hogy talán ezen  az éjszakán  a bátyja  fülébe is be bekúsznak a szavak,de úgy tűnt,még ez sem volt elég  hozzá.
Akkor ez is  a Furákhoz  tartozik. csak igy  hívta azokat a dolgokat, amiket csak ő  érzélkelt.

....mert szomjazzuk az ételt...
....erőt adunk...
....eldobni a béklyót...
...a vér erős...

Fogalma sem volt,mit jelenthetnek a tört Kwahili kiejtéssel elsuttogott szavak.

Hamarosan jönn a folytatás...