Az Ajtó Mögött

3.Fejezet

A kislány árnyékként suhant az utcákon,de aztán magas sötét alakkot látott közeledni. Behúzódott egy felakasztott varsa  árnyékába,nehogy a férfi visszaküldje az ágyba. Egy vigyázó volt egyike azoknak,akik körbejártak és ügyeltek,hogy a gyerekek  ne okozzanak tűzet.
Nem volt szabad  kioltaniuk a  máglyákat arról majd a rohók godoskodnak, ha úgy látják jónak,mikor már kiszórakozták magukat ezen a világon, de azért a férfi összébb kotorta a parazsat egy lapáttal.
Mikor az alak torokhangú imákat dünnyögve eltávolodott,Mabue  tovaiszkolt a part mentén.
Gyermeki álmélkodással lesett a feketén nyújtózó tenger felé, aminek hullámain ezernyi gyémántként csillogott a Hold fénye. A lehorgonyozott halászhajók fekete sziluetteket vágtak ki a mesés káprázatból.
A kislány elbizonytalanodott,merre induljon tovább,de a hangok belekapaszkotak. Megérezték a vágyát,hogy követni akarja őket,és mintha  csak vékony fonalak tapadtak volna rá itt-ott finom húzást érzett a lelkén,azt követte.
...jöjj hozzánk,gyermek...
...magunkohoz ölelünk...
...fogadj be minket,kis melegszívű...

Mabue még soha,senki nem beszélt ilyen szépen,kedvesen. Mellkasát melengették a szavak,kipirult,sötetarcában apró holdként ragyogott a mosolya.
Egyre szaporábban szete a lábát,mintha csak soha nem látott anyja karjába futna éppen.
Egy pillanatra eszébe jutott a megvesszőzés,és  hogy állítolag azt a büntetést a rohók szabták ki rá,de aki ilyen szépen beszél hozzá,az nem lehet gonosz!Biztos csak Anya meg az undok Pap találta ki az egészet,a rohók sohasem tennének vele ilyet! Addig nem,amíg teljesiti a kéréseit.
Tudta,hogy megy ez sokszor látta már
Csak mindig imádkozni kell, oda kell adni nekik a virágokat az ajándékokat és a vért,cserébe ők megmondják a jövőt,meggyógyitják a betegeket, leszedik az átkokat és erőt adnak a boszorkányoknak. Hiszen őt is a rohók gyógyították meg amikor olyan nagyon lázas volt
Mube egy egész csirkét vitt a Papoknak,hogy áldozza fel érte.Igaz hogy utána Anya egy hónapon át verte és dolgoztatta mindkettejüket a csirke áráért, de Mube nem bánta. Mindig csak mosolygott rá és ettől még jobban szerette a bátyját.
Most viszont gondban volt. A láthatstlan fonalak és a hangok egyszerre többfelé rángatták.