Az Ajtó Mögött

2.Fejezet

De beleborzongott,ahogy végigsúrolták az elméjét.
Odakintröl még behallatszottak az ünnepség zajai,a dobszó, a fáradt éneklés,egy  Átszellemült tébolyult kiálitásai. Anyjuk aznap megengedte,hogy  sokáig kint szaladgáljanak az ünneplő tömegben,hiszen mégiscsk Satomoro éjszakája  volt, de egy-egy  nyomatékositó pofon kiséretében megtiltotta, hogy bárkitől elfogadjanak bármilyen  enni vagy innivalót Mabue egyébként sem tett volna ilyet. Látott már elég Átszellemültet, és bár nagyon kiváncsi volt, milyen érzés lehet,nem akart nyáladzva,üvöltve,ruháit letépve táncolni, vagy épp mások vérét szomjazva őrjöngeni a tömegben. Azt mondták ,ilyenkor a faluban gyújtott máglyák felperzselik a világokat elválasztó falat, a szellemek pedig átjönnek és megszállnak bárkit,aki a bóditó  szerekkel megnyitja  feléjük  a lelkét. Még azokat is,akinek nincs varázserejük.
A nagyhatalmú boszorkányoknak  persze saját Szellmük volt.

Jelentés: Szellem(Rohó ).

Mabue mindig is nagyon szeretett volna egy saját  rohót. Készitett is magának szalmábol,de amikor Anyja megláta, őrjöngve elégette. Azt orditotta, hogy megsértette a szellemeket,a rohók csak az arra méltó, erős boszorkányok mellé szegödnek.

Jelentés: Boszorkányok(Nchawik)

A történtek után Mabuenak három napon át jóformán  étlen-szomjan kellett hol térdelve,hol a földre borulva imádkoznia a   rohók bocsánatáért a falu összes személye elött. Megveszőzött lábával  ez nem volt könnyű első nap sírt és jajgatott, Anyja és Pap, a szertartás vezető  pedig folyton  szidták,nyakon vágták és azt harsogták,ez a büntetés. A második napra már megszokta  a fájdalmat és nem sírt többet. A harmadik napon, mielött elájult volna a láztól, rájött,hogy hatalmas hibát követett el,ha ilyen büntetés jár érte. Azóta csak fejben társalgott a képzeletbeli rohóival,de még hozzájuk is csak mély tisztelettel szólt. Csakhogy a Stomoro éjszakáján nem kellett kitalálnia őket. Ezen az  éjjelen  igazi  rohókat hallott suttogni az éjszakában,és bár szavaik  ijesztőek  voltak, Mabue izgatottan figyelt.
Azt hitte,hogy az ünnepség végével majd elhalkul  a zaj,de-bár közelebb jártak a hajnalhoz,mint az éjszaka közepéhez- a hangok mégis egyre csak erösötek. Ez olyasmi lehetett, mint a fekete homokba ásott pici csatornáknál, amikkel játszani szokott. Ha a mélyedésbe vezetett víz kivájta magának az utat, már könnyebben  folydogált. A rohók szava is egy ilyen csatornán talált el hozzá, és a vájat egyrecsak mélyebült. Végül olyan erős lett a sodrás,hogy Mube képtelen volt tovább nyugton maradni
Óvatosan kihámozta magát Kevin Karjaiból, és csendesen lehuppant a földre. Nem először szökött ki éjjel, jól tudta, merre kell mennie,hogy ne ébressze fel Anyját vagy bátyjait,hogyan kell zajtalanul félrehúzni a szalmagyöngyőkből fűzött függönyt az ajtó előtt.
Az éjszaka párás,füstös,meleg öleléssel  köszöntötte.
A Háromágú Éjcsillag és a Hold bársonyos,kékes fénnyel vonta be sötét bőrét,mintha fátylat terittetekvolna rá.
Már csak egy-két tűz  égett a faluban. A
Legtöbb máglyaparázsló kupacként füstölgött  az utcákon virágokkal,ajándéknak szánt ékszerekkel,
apró tárgyakkal és vértől csillogó áldozatokkal köritve.