Szeretlek mindig is Szeretni fogalak

I

A nevem Alice Reed. 17 éves vagyok, úgy döntőt hogy vissza költözünk Beacon Hillbe, anyámmal élek az ő nevem Isabella Reed, apukám pár hónapja halt meg. Az ő neve Sebastian Stilinski, itt van a testvére és  meg a gyereke, de nem láttam őket soha. Inkább térjünk vissza jelenbe, most kopogtam be a terembe.

-Szabad, - szólt ki egy férfi hang, - jó napot,- köszöntem - á az uj diák, - mondta tanár,- kérlek mutatkozz be - mondta a tanár,- ohm hat jó, a nevem Alice Reed, pár napja költöztünk vissza anyám, - mondtam azt le ültem egyik üres helyre, el telet hamar az óra, el mentem a szekrényemhez.

-Szia Alice ugye, - jött ide hozzák kettő fiú a osztályból, - istenem, - ilyedtem meg, - bocsi nem akartunk meg ijeszteni, de az én nevem Stiles Stilinski, a barátom nevem meg Scott McCall, - mutatta be magukat, - Szia Alice, - köszönt Scott is, - várjunk akkor te Stilinski vagy ? - kérdeztem Stilestől, - igen miért? - kérdezi fel vont szemöldökkel.

-Tudod mit hagyjuk, lehet hülyeség mindegy, megyek Sziasztok, - ott hagytam őket, furán nézték rám, vége lett a sulinak? el indultam haza lett baratim, Lydia vele nagyon jól ki jövök, többekkel is, Allison,Theo,Isaac, velük nagyon jól ki  jöttem, de Scott meg Stiles nagyon furák  voltak, de nem foglalkozik velük pont anyám hív.

-Szia anya.
-Szia Kicsim milyen napod volt? 
-Jó napom volt, de apának van itt rokonai ugye?
-Igen kicsim miért?
-Mert lehet hogy a testvérének, a fiával járok egy suliba.
-Oké kicsim mi a nevem?
-Stiles Stilinski.
-huuu jó akkor amíg haza nem megyek, akkor ne meny suli, jó majd én fel hívom a igazgatót.
-De miért anya?
-Semi lényeg.
-Ahjj jó anyu szia.
Le raktuk bár fura volt ,majd írok Lydiának hogy el kellet utaznom, és küldje el a órai anyagot meg a házit. Nap többi részét avval töltöttem, hogy sorozatot néztem, el mentem fürdeni után, tanultam és el mentem aludni.

Reggel pont hív Lydia.

-Szia Lydia
-Szia Ali hol vagy már ?
-Ohm tudod el kellet utaznom kettő hétre, igazgató tudod mar róla, el tudod küldeni óra anyagot meg hazai kérlek?
-Persze de ugye nincs semmi baj?
-Nem nincs dehogy, köszönöm de most mennem kell szia Lydia.
-Szia Ali.

Miután le raktunk, el terveztem hogy körbe nézek a városában, rendben szedtem magam fel vettem egy melegítő nadrágot, meg egy melegítő pulcsit, alá meg egy topot, fel vettem egy cipőt, meg egy táskát is bele raktam, pénztárca, kulcs, iratok, telefont zsebembe raktam, után indultam is. Be zártam a lakást és el indultam.

Erdőn keresztül mentem hat ha találok valami, el hagyatott hely. Nagyon szépen a erdő, este lehet el jövök futni, lassan már közepénél járok. Amikor halok egy ág reccsenésest, hatra fordultam de semmit se volt ott, láttam egy hazát. Ami szemmel látható el van hagyatva, így közelebb mentem amikor ki akaratán nyitni ajtót, egy 30 körüli férfi lehet, neki hajított egy fának.

-Baszki te normális vagy? - keltem fel nehezen és oldal el kezdet szúrni, - közelébe ne merj jönni meg egyszerre, - mondta fenyegetően, - bassza meg te vágtak neki a fának, mint egy agyhalott, - mondtam nehez ki, ekkor el kezdet közlekedni, el kezdet sietni, de utolért és nyakamnál fogva fához fogott.

-Figyel kislány, vigyáz hogy beszélsz velem, mert nem tudód mire vagyok képes, - mondtam fenyegetve, egyre jobban szorította a nyakamat, - jajaj de meg ijedtem, - mondtam nevetve, már amennyire  tudtam, mire mondani akarat valamit valaki közbe szólt.

-Péter enged el! - szólt neki egy másik férfi, - mért mi lesz ha nem? - kérdezte  és kezdet homályosodni, - egyszer már meg öltelek, még egyszer meg tehetem,- mondta fenyegetve, ekkor el engedte, és földre zuhantam, és köhögtem levegőt kapkodtam, le guggolt elém mint ki derült Péter, - meg nincs vége kislány, - után el ment "baszd meg barom " mondtam halkan fel álltam meg fordultam.

-Ja amúgy kösz, - és el indultam próbáltam, de nagyon fájt a oldalon, ide jött mellem, - segítsek? - kérdezte mely hangon, - kösz meg leszek, - mondtam ugyan is van egy szabályom: hogy soha senkit se engedtek közel magamhoz, - ahogy gondolod akkor szia, - mondta el ment, meg álltam pár percre, de nagyon szúrt a oldalam meg néztem. De nem láttam semmit rajta, jobb lett egy kicsi így haza tudtam meni. Furcsa volt mert nem volt be zárva, a lakás ajtó pedig be zártam be mentem.

-Istenem mi kerestek itt ? - kérdeztem ugyan Stiles és Scott a nappaliba vártak, - Szia Alice, - köszöntek mint ha ez tok normális lenne, - mi akaratok? - kérdeztem flegmán, - nyomoztak egy kicsit egész este, és a te apad és az én apám testvérek, - jelentette ki, - ez szép és jó ha ennyit, akartál  mennyetek, - mondtam fáradtan, - azért is hogy szóljak hogy apával beszéltem, estére érte jövök és meg vagy híva vacsorára, - mondtam bele megyek, közbe le vettem a pulcsit, - jó megyek de most menyetek, - Stiles el indult, Scott meg állt velem szembe.

Megöletett, - Ssszzz, - nézet rám furán, - semmi de mert kaptam ezt? - kérdeztem - köszönöm hogy el mész, ugyan meg nem is ismer de már a családba fogatdob, - mondta el mentem, este volt már at öltöztem, egy fekete testhez simuló ruhát, fel vettem egy cipőt, után csengetett ki nyitottam be ültem, a jepbe után kb 10 perc múlva oda értünk be mentünk.

-Sziasztok Alice örülök végre láthatlak, Noha Stilinski, - mutatkozott be - én is örülök, bár eddig nem halottam meg róladtok semmit, - mondtam kínosan nevetve, - én viszünk sokat halottam, de gyere üljünk le enni, - le ültünk enni, nagyon jól el beszélgetünk sokat néztünk, Stiles  nagyon jó fej meg, Noha is Apuról sokat mesélt, azt be fejeztük kaját, Noha mondta mindgyár jön, és egy levele jött vissza kezébe.

-Ez mi Noha? - kérdeztem mert kezébe adta, - ez a levél apukád írta, neked halála előtt, rám bízta mert tudta hogy at fogom adni, - mondta könnyes szemmel, - köszönöm de szerintem haza megyek, - kettő utcára lakók tőlük, nincs messze szerencsére haza tudtam sétálni.

Be mentem le ültem a kanapéra el ki bontottam a levelet es ez állt benne.

Drága szépséges kis lányom!
Ha ez a levelet olvasod, már meg haltam és meg ismerted, nagybátyádat és unokabátyádat. Nem akár milyen módón haltam meg, anyád ölt meg ugyan is, Isabella egy nagy gonosz ember lett.
És ne higgy, neki le kell győznöd, őt mert egy vérfarkas Vadász, én nem voltam az. De a fejébe vette hogy az vagyok, van pár helyi kölyök aki azok, vigyázz velük kérlek. Sajnálom hogy nem tudok ott lenni veled, szeretlek és vigyázz magadra.
Puszi apa.

El kezdtem sírni, ugyan is képtelen voltam el hinni, ez anyámról soha nem lenne képes ilyenre. Biztos voltam benne, hiszen mindig is szeretek egymást, inkább fel mentem meg próbáltam aludni, ugyan is annyira sírtam ki fáradtam, el mentem fürdeni után, meg aludni.

__________________________________

Ez a első könyvem.
Remelem teszik ha igen akkor kérlek jelezd valahogy.