Szülinapi ajándékként egy hétre eljöhettél üdülni egy wellness szállodába a családoddal. Az út nem volt hosszú, fél óra kocsival. Te az ablakból bámultad a távolodó várost, aminek helyét szépen lassan átvette a hegyvidékes panoráma, ami az első pillanattól kezdve elbűvölt.
-T/N, még ma kipakolsz? Vagy egész héten a bőröndödből akarsz öltözködni?-kérdezte mögötted anyukád.
-Nem, én pakolok.-kezdted kivenni a felsőidet. Talán kicsit tovább gyönyörködtél a tájban...
-T/N, catch!-dobott meg apukád egy itteni kicsi szappannal.
-Dobálózunk? Beszállhatok én is?-jött ki szobájából kis tesód is.
-Megállj fater, visszakapod te ezt.-ráztad az ujjad fenyegetve és a tévé távirányítóját felkapva egy új támadást mértél rá. Viszont az célt tévesztve nagy csattanással a földön landolt.
-Óvatosan!-szólt rátok anyukád.
-Ne aggódj, csak játszottunk.-tetted vissza a helyére a készüléket, és folytattad a pakolást.
Amint végeztetek, anyukádnak az az ötlete támadt hogy kaja előtt menjetek le sétálni a hotel kertjébe, úgyis a friss levegő jót tesz nektek.
A kert, határozottan nagy, olyan 8000 m², amit nem két perc körbejárni.
Egy pavilon mellett sétáltatok el, amikor valamire, vagyis valakire felkaptad a fejed.
Egy magas, hosszabb szőke hajú, izmos testalkatú fiatal srác volt, nem állt tőletek messze, épp telefonált.
Sokáig méregethetted az igenis vonzó külsejű idegent, mivel hirtelen arra figyeltél fel, hogy már ő is téged néz, a családod meg sehol.
-Eltévedtél?-jött oda hozzád a fiú.
-Vagy csak te is elvesztél a tökéletes külsőm nézegetésében?-vigyorodott el.
-Látom önbizalommal bőségesen megáldott a Jó Isten.-néztél megint végig rajta, és be kellett látnod: tényleg van mire büszke legyen.
-Nem csak az önbizalmam nagy.-húzogatta szemöldökét.
-Valahogy nem akarom tudni az előbb mire utaltál.
-Kár. Egyébként mindig is meg voltam elégedve magammal.-vonta meg a vállát.
-Ennek nagyon örülök, de én továbbra sem tudom hogy hol a fenébe vagyok.-emlékeztetted a problémára.
-Tényleg, te eltévedtél, elfejetettem, bocsi.-vakarta meg tarkóját.
-Pedig rögtön ezzel kezdtem.
-Igen, de aztán áttértünk rám, és az elvette a figyelmem.
-Nem mondták már, hogy kicsit vissza kéne venni az arcodból?-tetted fel a költői kérdést.
-Nem, de nem is fogják, mivel tőlem mindenkinek eláll a szava.-vigyorodott el, majd beletúrt szőke tincseibe.
-Minek erőltetem én ezt?-motyogtad saját magadnak.
-Látod, nem kéne.
-Utólag rájöttem.-grimaszoltál.
-Akkor jó. Figyu, ha elkísérlek a főbejárathoz, onnan betalálsz?
-Reménykedjünk benne.-bólintottál, majd elindultatok.
-Egyébként, te hogy kerültél ide, a kert legeldugottabb végébe?
-Úgy nézek ki, mint aki ezt tudja?
-Hát, nem.
-Hülye kérdés volt.
YOU ARE READING
Skz Oneshots
FanfictionNa, gyerekek. Meguntam a Samsung Notes-ot, úgyhogy ide fognak jönni ezek a csodák. Részletesebben az első részben.