Skz Oneshots

I. theme (classic ver.), Felix

Az ember hosszútávon belefárad az állandó körforgásba. 

Reggel fölkel hajnalban, elmegy iskolába/dolgozni, este hazaesik, és még nem evett, nem fürdött, nem végezte el a házimunkát. Ezekre napközben kerít sort, igaz hogy lófuttában elfelejthet reggelizni és vacsorázni, de előbb-utóbb minden dolgával végez és már alszik is. 

Hétvégén meg olyan kimerült, hogy nehezére esik kimozdulni otthonról.  

Mint egy mókuskerék, nemde? 

Pont emiatt jöttél el egy hétvégére egy jachtra pároddal, hogy kikapcsolódj. 

-T/N, azért ennyire ne éld bele magad, csak kettőt alszunk.-állt az ágy mellett Jacob, miközben te nagyban a hófehér pihe-puha paplanok között fetrengtél. 

-Ne rontsd már el a kedvem! Most is arra gondolok, mennyi mindent csinálhatunk ebben!-kacsintottál rá. 

-Hát hogyne...-morogta, majd elvonult a mosdóba. 

"Mi van vele? Eddig tök normális volt..."

Keveset tudtál gondolkodni, mivel lassan este 10, vagyis kinyitják az esti medencéket, a kaszinókat, bárokat, és egyéb szórakozóhelyeket, ráadásul mindezt a tetőn. Neked fürdeni volt kedved, úgyhogy fürdőruhád átvéve indultál is. 

-Joonyoung, a medencéknél leszek, ha keresnél.-szóltál oda pakolászó párodnak, majd elhagytad a szobát. 

"Mostanában olyan furcsa..."

Kiverted a fejedből az alaptalan gyanakvásod, és meneteltél tovább. A lifttel feljutottál a legfelsőre. 

Rengeteg, de tényleg eleje-vége nincs embersereg volt fönt. A tömeg okozta nyomott légkörben kellemetlenül érezted magad, mivel a sodrásban teljesen elkeveredtél. Össze-vissza kapkodtad a fejed, azt se tudtad hol vagy, amikor véletlen nekimentél valakinek. 

-Nagyon sajnálom.-néztél a srácra idegesen, de mikor mentél volna tovább, ő se szó se beszéd megragadott és elkezdett húzni. 

2 perc után kikeveredtetek a tömegből, ő viszont nem állt meg. Egy irodaszerűségbe vitt és leültetett. Megvárta míg megnyugszol és úgy szólt hozzád. 

-Jól vagy?-nézett fel rád térdeiden támaszkodva.

-Igen, de megtudhatom hol vagyok, te ki vagy, és miért hoztál ide?

-Oké, mély levegő.-lélegzett veled együtt.

-Kifúj.-engedte ki. 

-Jelenleg, kérlek szépen, egy orvosi szobában vagy. Itt látják el a kollégáim azokat a vendégeket, akik megsérültek, vagy hívják az itteni mentőket. Lee Felix vagyok, igazából jelentéktelen, egy felügyelőnek nevezett állásban dolgozom, akinek annyi dolga van, hogy itt fönt mászkáljon és ha baj van, hívja az orvosokat. 

-Ez igenis fontos feladat, ha te nem lennél valaki simán belefulladhat a vízbe. 

-Én nem annyira élvezem. Mondjuk a fizu egész jó, úgyhogy elviselhető.-vonta meg a vállát. 

-Akkor mégis van benne jó. 

-Ha úgy vesszük, van. 

-Egyébként hogy vettél észre a rengeteg ember között?

-Mosdóba tartottam. Az egész placcon át kell vágni ahhoz. Aztán észrevettelek a bároknál, fürdőruhában, törölközővel a kezedben, kapkodod a fejed és a világodat sem tudod. Jobbnak láttam ha kihozlak onnan. 

-Nem csesznek le, ha nem vagy a helyeden?

-Rajtam kívül vannak a környéken még hárman, meg szóltam arról hogy eljövök kicsit, pár perc belefér.