Skz Oneshots

I. theme (classic ver.), Han

Az éjjel felriadtál. Magad se tudtad hogy mire, de aztán egy fülsiketítő szirénát hallottál meg egészen közelről. Olyan fél óra után abbamaradt a hang, így vissza is tudtál aludni. 

...

Hajnali ötkor keltett az ébresztőd. Szokásos reggeli rutinod elvégezted, és elindultál munkába. 

-Jó reggelt T/N, ma is mozgalmas napunk van.-köszöntött Jisoo kolléganőd, a készenlétin. 

-A bűnügyin csak mozgalmas napok vannak, na mesélj, mi a helyzet.-vágtad le magad asztalodhoz. 

-A hajnali szirénázás ügyét nekünk osztotta Kim, plusz egy új emberrel bővül a csapatunk aki a B-szárnyról jön, és akire sajnos várnunk kell, egyébként már 20 perce kint kéne lennünk a terepen, csak miatta dekkolunk még itt. Amúgy te arrafelé laksz ahova megyünk, nem hallottál valami sipító hangot?-hadarta. 

-Most hogy mondod...-gondoltál vissza arra a hajnali rikácsolásra, ami miatt most a 'mosott szar'-éned a jelenlegi énedhez képest szépségversenyt nyerhetne. 

-Elvileg a melletted lévő házból jött, hányas szám alatt is van a jégvermed?-vette elő papírjait. 

-Attól mert szeretem lehűteni a házat, nem jégverem.

-A Mikulás hazájában melegebb van mint ott.

-Miért a házam a téma reggel fél hatkor?

-Szóval hanyas szám alatt laksz?-tért vissza a földre Jisoo. 

-39, miért?-hajoltál közelebb hogy lásd mit olvas. 

-Igen, a 40-es telekről vittek el valamit, és azért sipított az a szar. 

-Várj, B szárnyat mondtál?!

-Fáziskésés drágám, de igen. Én se ugráltam a boldogságtól, gondolhatod.-forgatta meg szemeit Jisoo, majd visszament az asztalához.

Persze, hogy a rendőrség se működjön a legegyszerűbben, a bűnügyi osztály is két részre van szedve, egyik fele az egyik szárnyon másik fele a másikon.

Na meg, a vak is látja a rivalizálást a két "szárny" között. Sokkal inkább jobb és bal oldalnak lehetne nevezni az U alakú épület két nyúlványát, csupán a főkapitány, Mr. Kim, hívja így, innen ragadt rátok.

Ugyanaz minden, mégis a "nagyokosok" imádnak bizonyos dolgokban versengeni. Ki indul el hamarabb, ki ér a helyszínre hamarabb, ki adja le a jelentést hamarabb stb. Ilyen idétlen, gyerekes dolgok.

Ezek mellett természetesen szeretett kollégáitok szeretnek alaptalan pletykákat terjeszteni, amivel totálisan bebiztosítják a kölcsönös utálatot. 

Ti ketten Jisoo-val nem dőltök be ezeknek a baromságoknak, de már csak a hallottak alapján, kicsit tartotok az új gyerektől. 

-Tudjuk mit vittek el?-zökkentél ki gondolataidból. 

-Valami milliókat érő vázát asszem, de őszintén fogalmam nincs.-dőlt hátra székében. 

10 perc nem telt el, egy jóvágású, fiatal, öltönyös férfi lépett be a helységbe, és szó nélkül elvette Jisoo aktáját az asztaláról. 

-Elnézést?!-pattant fel felháborodva kolléganőd. 

-Bocsánat, észre se vettelek. Hadd mutatkozzak be, Han Jisung.-nyújtotta a kezét. 

-Kim Jisoo.-rázta meg. 

-Ettől függetlenül nem korrekt valakitől csak úgy elvenni egy aktát, szóval örülnék ha visszaadnád neki.-szólaltál meg. 

Majd a titokzatos srác lassan rád emelte tekintetét. Most vetted észre, hogy mókusra hasonlító vonásai egyszerre teszik aranyossá és komollyá.