Veda Ortega, Jenna Ortega ikertestvére. Jenna színészkedik, Veda pedig röplabdázik. Bill & Tom Kaulitz a legjobb barátja, de a többi handataggal is jóba van.
Futva mentünk haza, mivel jöttek a paparazzik. A kulcsomat kerestem, amikor Tom ki nyitotta az ajtót. Furcsáltam az egészet, mivel reggel mikor el indultunk be zártam. Be mentünk az előtérbe le venni a cipőt. Éppen indultunk volna be, amikor anyám jött elénk.
-Sziasztok! -köszönt mosolyogva nekünk.
-Szia anya... -köszöntem neki.
-Tom, ha nem gond családi meg beszélés lesz. -mondta anya. Itt el gondolkodtam, hogy mi lesz. Tom közbe el kezdte fel vette a cipőjét.
-Persze, meg értem. -mondta majd ki nyitotta az ajtót. -Majd beszélünk! -mondta majd ki lépet az ajtón.
Vissza néztem anyámra, aki mosolygott rám. Nem szóltam semmit csak ki kerültem, s a szobámba mentem. Nem értem, hogy miért csinálta anyám ezt, hiszen tudtommal bírja Tom-ot. A szobámba be érve be csuktam az ajtót és az ágyba vetettem magam. Be csuktam a szemem és pihentem.
Nem telhetet el egy fél óra se, amikor kopogtak az ajtón. Nagy levegőt vettem, s ki mentem rajta le a nappaliba. Ott voltak a szüleim és Jenna. Valamit beszéltek de amikor oda értem abba hagyták, és fel álltak a kanapéról és rám néztek.
-Térjünk a lényegre! -mondtam
-Hát rendben... -mondta anya. -Tudod azon gondolkodtunk, hogy te nagyon jól beszéled a nyelvet és meg találtad a helyed.. -kezdte el
-Úgyhogy neked adjuk ezt a házat, mi meg vissza költözünk Amerikába, ugyanis ott kaptam munkát! -mondta apa. Hirtelen nem tudtam mit mondani. Csak ott álltam és néztem rájuk.
-Holnap után indul a gépünk vissza.. -mondta Jenna.
Nem mondtam semmit, csak vissza mentem a szobámba s az ajtót be zártam. Le rogytam a földre az ajtó elé. Ott ültem pár percig gondolkodva, s eszembe jutott a koncert, ami szintén holnap után van. Nem akartam ki hagyni, de pont az nap megy el a családom, így... Meg kerestem a telefonom, és írtam Billnek, hogy családi okok miatt nem tudunk el menni a koncertre. Egy pár percig álltam egyhelyben, amikor úgy döntöttem, hogy le-át válogatom a ruháim. Rengeteg olyan pólóm, nadrágom, pulóverem és kiegészítőm van amit nem használok, és ez így évről évre több lesz. Már a nadrágjaimat rendeztem, amikor anyám jött be a szobámba egy pohárral.
-Már egy ideje fel jöttél, gondoltam ha szomjas lennél... -mondta és le rakta az asztalra.
-Köszönöm, lehetne kettő kérdésem? -kérdeztem rá nézve.
-Persze. -mondta és le ült az ágyamra.
-Miért nem zavar, hogy dohányzok? -kérdeztem, hiszen Jenna kiborult rajta.
-Eleinte zavart, de be törődtem, hogy a te életed és én már nem szolhatok bele! -mondta mosolyogva.
-A másik, most válogatom le a cuccaim, esetleg el tudnátok vinni, habár közbe esik az adományozó...? -kérdeztem mosolyogva
-Persze! -mondta anya. -Vada, ugye tudod, hogyha bármi gond van szólj és segítünk! A házat a nevedre írattuk, a csekkekel meg minden rendben lesz?! -mondta mint hogy kérdezte volna.
-Persze! -mondtam
-Akkor jó! -mondta s meg ölelt -Tudod, hogy szeretünk téged, és látogatóba bármikor jöhetsz? -kérdezte
-Igen tudom, és én is szeretlek. -mondtam mire bele puszilt a hajamba, majd ki ment a szobából.
Én meg folytattam a ruha válogatás. Miután be fejeztem a válogatást bele raktam a dobozokba és ki raktam a folyosóra. Amikor vissza mentem a szobámba rezgett a telefonom. Oda mentem felvenni a szekrényről s láttam, hogy Bill válaszolt, hogy "Semmi baj, máskor is lesz koncert. :)" Örültem valamennyire, ahogy Bill reagált az üzenetre, de szomorú is voltam mert tényleg el mentem volna a koncertükje Jennával, mivel eddig egyedül mentem. Le ültem az ágyra és bámultam magam elé. Azon gondolkodtam, hogy át festem a szobám, mert hát meg tehetem. El mentem a fenti fürdőbe, s gyorsan le zuhanyoztam, fogat mostam, vissza mentem a szobámba, be feküdtem az ágyamba és egy fél óra fetrengés után elnyomott az álom.
*
Nem éppen a legjobban aludtam. Mindenem fájt és szédültem. Nagy nehezen le mentem a konyhába, mivel ott vannak a gyógyszerek az egyik szekrénybe. De amikor le értem azt már meg szoktam, de mégis más volt. Be vettem a fájdalom csillapított és vissza mentem a szobába fel öltözni. Fel vettem egy kék nadrágot és hozzá egy fehér haspolót, és egy szürke pulcsit, amit még Tom adott oda.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
Sok olyan cuccom van amit vagy Tom vagy Bill adott, mert nem használták már, nekem meg jól jött. Le vettem a telefont a töltőről és láttam, hogy anya és Jenna írt, hogy Hajnalba indult a gépük, mivel amivel mentek volna az ki maradt... Nem tagadom el kapott a sírógörcs, mivel nem tudtam el köszönni tőlük. Mindig el köszöntem tőlük amikor mentek valahova. 10 percig a szobámba ültem, majd erőt véve magamon le mentem a konyhába reggelizni. Közbe írtam Billnek, hogy van-e programja, mert én szabad vagyok, de azt el felejtettem írni, hogy a holnapi koncertre mégis el tudok menni. Éppen be fejeztem az evést, amikor választ kaptam Billtől, hogy neki jó a mai nap, mivel a holnapi koncert miatt pihennek. Vannak olyan érzelmi dolgaim, hogy nem Tommal közlöm, hanem Billel, mivel talán ő komolyabb ebbe a témába. Nem telt el hosszú idő amikor Bill írt, hogy itt van. Az ajtóhoz mentem ki nyitni neki, az ajtóban valóban ő volt, de amikor meg látott le hervadt az arcáról a mosolyról.
-Mi történt? -kérdezte aggodalommal teli hangon.
-Elmentek haza... -kezdtem el de megint el, de gombóc keletkezett a torkomba.
-Haza? -kérdezett vissza.
-Amerikába hajnalba, és nem tudtam el köszönni tőlük.. -mondtam sírva, mire magához ölelt. Azt azért tudni kell, hogy én se vagyok az a magas ember, így a fejem a mellkasáig ért. -De viszont el tudok menni a koncertre! -mondtam mikor el engedett
-Biztos vagy benne? Mert lesz még ilyen koncertünk! -mondta
-Biztos... -mondtam mosolyogva. -Úristen... még mindig fura vagy smink nélkül.. -nevettem el magam, mire Bill is el nevette magát.
Le ültünk a kanapéra és mindenről, de tényleg mindenről beszélgettünk: A volt sulimról, amikor meg ismerkedtünk... megy ilyenek. Nem szeretek a múltról beszélni, inkább a jövőre koncentrálok. Viszont hamar el telt az idő, és Billnek mennie kellet. Miután elment egy kicsit jobban éreztem magam, de még indig hiányoztak. Vissza ültem a kanapéra és be kapcsoltam a TV-t, közben rá gyújtottam. Miközben szólt a TV, én addig csináltam vacsorának tésztát, és be zártam az ajtót. Majd miután meg ettem a vacsorámat, be raktam a tésztát a hűtőbe, hogy ne romoljon el. Vissza ültem a kanapéra, nem is tudom, hogy mi ment, de bealudtam.
