Lila jácintok [Levi x Reader] FORDÍTÁS

II.

-Teljesen rendben van. -mondod neki másnap, amikor beugrasz az irodájába.

-Nem csinál semmit.- vádaskodik Levi, és az íróasztal sarkán álló tüskés valamire bámul. -Ahhoz képest, hogy állítólag virágnak kellene lennie, nem tett egy lépést sem, hogy máshogy nézzen ki.

-Ez egy kaktusz.-mondod, majd az íróasztal sarkán ülő lezárt vizes palackért nyúlsz. -Mikor öntözted meg utoljára?

-Nem tudom. -von vállat.

leveszed a kupakot, és egy kis vizet öntesz a földbe.

-Jobb lesz az ablakpárkányodon.-javaslod, mialatt kupakot húzol a vizes palackra, s felveszed a cserepet. -Ezeknek a növényeknek még mindig napfényre van szükségük.- Levi figyeli, ahogy a növényt az ablakpárkányra helyezed, kissé megforgatva, mielőtt elégedetten hátrálnál.

-Még mindig úgy gondolom, hogy vége.-mondja.

-Minden rendben van.-erősködsz, átkelve a szobán, hogy újra mellé állj.-Csak szeretetre van szükségük.

El akarja mondani neked, hogy ezek nem igazi élőlények, nem olyanok, mint az emberek vagy a lovak... nem éreznek szeretetet. Nem érzik a szeretetet, igaz? Talán át kellene gondolnia. Bosszúsan odalép az íróasztalához. Előhúzza a pótkulcsát, majd odanyújtja a kezedbe..

-Tessék.

-Mi ez?-fintorogva elveszed tőle.

-Pótkulcs az irodámhoz.

-Minek?

-Vigyázni az átkozott kaktuszomra.-rád szegezi a tekintetét. -Egyértelműen, nekem nem megy.

Nincs semmi említésre méltó az irodájában, nem igazán...nincsenek ellopni való  jelentések, nincsenek titkos információk. Az iroda inkább csak formalitás a kapitányi címéhez, mint bármi máshoz, így a tartalékkulcs átadása nem igazán jelent problémát. De a szeme felcsillan, és ujjait a kulcs köré fonja, szorosan a tenyerébe zárva.

-Persze.-mondod vidáman.-Meg tudom csinálni.- mosolyod beragyogja a szobát. Átkozottul idegesítő.

-Menj edzeni,vagy valami.

-Igen is, Kapitány.-forgatod szemeidet.

Elmész, Levi megvárja, amíg távozol, hogy az ablakpárkányához sétáljon, és megbámulja az apró, tüskés fenevadat. Zöldebbnek és szinte rohadtul üdébbnek tűnik, mint korábban, amiről tudja, hogy fizikailag lehetetlen, de akkor is.

-Kibaszott hülye növény.-mormogja Levi, miközben leül az asztalához, hogy elvégezze a papírmunkákat.

ₓ˚. ୭ ˚○◦˚❀.˚◦○˚ ୧ .˚ₓ

Az újoncok kiképzése jól megy. Olyasmi. Mindannyian izgatottak és túlságosan ambiciózusak. Levi már látott ilyet, és tudja, hogy mi lesz a vége. Soha nem végződik jól. Meglátja a barátodat, Lily-t, az újoncok között. Jól bánik a felszerelésével, ráadásul életvidám és élénk. Levi nem igazán érti, hogyan lehettek ti ketten barátok. Aztán rádöbben, hogy Lily Isabelre emlékezteti őt. Azt hiszi, érti már. Minden új jelöltet keményen hajt, de Lilynek különös figyelmet szentel. Kicsit többet edzi őt, mint a többieket, kicsit többet kiabál vele. Talán azért teszi ezt, mert a lány Isabelre emlékezteti. Talán azért, mert fontos neked. Tényleg számít ez? Meddig fog kitartani? Levi szünetet tart. Te meddig fogod? Nem akar belegondolni, hogy mennyi helyet foglalsz el az elméjében, ezért azt kiabálja, -Vedd fel a tempót!-és visszamegy gyakorolni.

ₓ˚. ୭ ˚○◦˚❀.˚◦○˚ ୧ .˚ₓ

-Barátkozni akarsz- szólal meg Levi egy melegebb napon, kint a fasor mellett. Ráncolod a homlokod.