Érted teszem - könyvbemutató

3. fejezet

Christina

Beültem a kocsimba, és magam elé emeltem a kezem. Még mindig remegett. Elképesztő éjszakán voltam túl, és el sem akartam hinni, mibe keveredtem, ám nem maradt időm tovább elmélkedni, haza kellett mennem Laurához, viszont útközben újra végigpörgettem az eseményeket.

Amikor felmentem a bár üzemeltetőjéhez, és megtudtam, hogy valójában milyen munkát kínált a húgomnak, egészen kiborultam. Ettől féltettem Laurát, és az aggodalmam nagyon is jogos volt. A fickó elmondása szerint a húgom meghallgatta, majd azt ígérte, átgondolja, és még aznap éjszaka visszamegy. Egyedül ezért nem rohantam haza azonnal, és kizárólag emiatt ültem le ahhoz a férfihoz, aki az ajánlatot tette.

Óvatosan nyitottam be a lakásunk ajtaján, és egyenesen Laura szobájába mentem. A húgom az ágyában sírdogált.

– Kérlek, ne haragudj rám, Chris! – szipogott halkan.

– Tudtad, hogy miért mész oda, igaz? – ültem le mellé.

– Igen, de amikor szemtől szemben hallottam, hogy mit kellene csinálni, elbizonytalanodtam. Amikor pedig lementem, és láttam azt a sok kéjsóvár tekintetet, megrémültem. Beültem egy másik helyre, és sokáig csak ezen gondolkoztam, de végül inkább nem mentem vissza.

– Helyesen tetted. Eszedbe ne jusson semmi ilyesmi! – figyelmeztettem egy nagy sóhaj kíséretében, és adtam neki egy zsebkendőt.

– De akkor mi lesz anyával? Ez a munka tényleg jól fizetne, Chris, csak annyira nehéz rávenni magam – szipogott tovább Laura.

Ekkor döntöttem el, hogy senkit sem avatok be abba, milyen munkát vállaltam el. Már volt is ötletem arra, mivel fogom megmagyarázni mind az utazást, mind pedig a pénzt.

– Meg fogjuk oldani, és kérlek, ne sírj! Hétfőn beszélek a főnökömmel a hitelről. Talán kedvező elbírálásban részesülök, mivel náluk dolgozok – igazgattam meg anyáskodó mozdulattal Laura takaróját.

– Az nagyon jó lenne – fújta ki az orrát, és végre kezdett kicsit megnyugodni.

– Oké, de most már aludj, mert látom teljesen ki vagy készülve. Hétfőig pedig egy szót sem akarok hallani erről az egészről! Megértetted? – paskoltam meg a kezét, majd magára hagytam.

Átmentem a szobámba, ledobtam a ruháimat, és én is bebújtam az ágyba. Az a szemtelenül nagyképű pasas járt a fejemben, és a pénz, amit a kéthetes munkáért cserébe kínált.

Sosem hittem volna, hogy az ilyen foglalkozást űző lányok tényleg ennyire jól keresnek. Amikor megláttam az alátéten szereplő összeget, azonnal tudtam, hogy bármit kell csinálnom ezért, megteszem. Majdnem bármit. A kezelés árának több, mint felét ki tudjuk fizetni belőle. Ezzel megmenekülnénk az eladósodástól, és Laura sem lesz rákényszerítve, hogy munkát vállaljon. De ami a legfontosabb, anya meggyógyulhat.

Csak két hét. Ennyit kell majd kibírnom. Úgy hittem, ha mások képesek idegenekkel ágyba bújni, akkor én is meg tudom tenni. Nekem csak eggyel kell, és az sem akármilyen. Helyes volt ez a... Még a nevére sem emlékeztem. Előkotorásztam a táskámból a névjegyét. Brandon Howell, cégvezető. Howell Biztonságtechnika, és a cím. Ennyi állt a kártyán.

Szóval, ez a Brandon egy fiatal, gazdag, jóképű pasas, aki luxus prostituáltak szolgáltatásait veszi igénybe. Ez az egy dolog igencsak rontott a képen, de nekem éppen ez volt a szerencsém. Egy röpke kéthetes munka, és megvan a pénz nagy része. A lelkiismeretemmel pedig majd elszámolok valahogyan.

Amikor Brandon kikísért, az utcai lámpák fényében láthattam először tisztán karakteres arcát, szögletes, simára borotvált állát, zöldes színben játszó, igéző szemeit. És az a csók. Meglepett vele, de az még inkább, hogy kedvem volt visszacsókolni, és rögtön izgalomba hozott a pimasz férfi gyengéd nyelvjátéka. Már a gondolattól is görcsbe rándult a gyomrom, hogy én ezzel a férfival fogok lefeküdni. Mert, ha elmegyek, akkor egész biztosan le kell feküdnöm vele. Jól mondták: van az a pénz.