Reménytelen reménység

2016. 09. 19

Egy hétig tartó rendszeres félelem és zokogás után, apa ma megelégelte és a szívpapírjaimmal együtt átvitt engem a suliba. Akkor már tényleg gyűlöltem Szabit, ha tehettem gyilkoltam a szemeimmel és nagyívből kerültem. Szívzörejjel születtem, amiről ő természetesen nem tudott, igaz miért is tudott volna ezért ugyanúgy meghajtott engem is, mint mindenki mást. Nem érdekelte, hogy majd megpusztulok, csak csináljam és kész. De ma remélhetőleg vége lesz ennek és végre nyugodtabban fognak telni a napjaim. Az iskola előtt azonnal görcsbe ugrott a gyomrom, hisz ott volt az udvaron és a játszó gyerekeket figyelte. A szívem a torkomban dobogott, ahogy követtem apát, majd lecövekeltem és a cipőmre szegeztem a tekintetem. Emlékszem ott állt velem szemben, apa pedig oldalt kezében a papírjaimmal és elmondta neki, hogy miért nem szabad engem meghajtani. Azt hiszem apa ekkor döntötte el, hogy nem kedveli őt. Ugyan, ki kedvelne egy olyan személyt, aki megsiratta a lányát? Mindegy is. A lényeg, hogy aznap azt hiszem Szabi először és utoljára nézett rám. Mármint tényleg nézett és közben bólogatott apa szavaira, szabadkozva, hogy erről ő nem tudott és, hogy vigyem be a papírok másolatát, az eredetit nem kéri el, nehogy szükség legyen rá. Feszélyezve éreztem magam, mintha egy áru lettem volna a boltban, meg se szólaltam csak néztem magam elé és imádkoztam, hogy ennek legyen minél előbb vége.

Másnap bevittem neki a leleteket, amik igazolták, hogy szívzörejjel születtem és majdnem belehaltam a szülésbe. Azt mondta, hogy „Mindent csináljak meg, a saját tempómba” én pedig így tettem. Ő egész órán a papírjaimat olvasgatta, bár, hogy mi érdekeset látott bennük azt nem tudom. Jó párszor gondoltam rá, hogy vajon mit csinált velük, de szerintem kidobta őket a kukába. Erősen kétlem, hogy még mindig magánál tartaná egy mappában.

Ez volt a megismerkedésünk körülményei, most pedig érkezzen életem leggázabb korszaka. Próbálok a valósághoz hű maradni, de igazából csak pár fontos rész maradt meg bennem, a dátumokat csak nagyjából tudom belőni. De mivel magamnak írom, ez úgysem számít.