Adácsi Búcsú. Az egyetlen jó dolog Adácsban az az adácsi búcsú. Ha valamihez értenek, na, az a szervezés. Olyan jó kis három napos búcsút rittyentenek nekünk évről évre, hogy az megszólal. Na, de ez az adácsi búcsú más volt, mint a többi. Soha nem voltam még részeg, 19 éves voltam, de még soha nem ittam. Aznap viszont nem álltam meg egy pohárnál. Ittam, mint a gödény. Hogy miért? Azért, hogy imponáljak egy olyan személynek, aki szintén megjelent. Nem voltam segg részeg, de annyira igen, hogy elengedjem magam és úgy vihogjak, mint egy idióta kis csitri. Csakhogy a dolgok nem éppen úgy sültek el, ahogy én azt terveztem. Egyszer kerültem hozzá testközelbe, akkor, amikor Fanni odarángatott magával Krisztihez és Szabihoz. Ő pedig mit csinált? Fogta és átállt Melinda másik oldalára csakhogy ne legyen a közelembe. Mi másért tette volna őszintén? Igen egy újabb kérdés, amire ő tudja csak a választ. De, hogy valaha megválaszolja-e? Nagyon kétlem. Majd 20 év múlva lerakok elé egy listát az összes kérdéssel, ami az elmúlt évek alatt megmaradt bennem és ott hagyom hagy gondolja át magában. Vagy nem. Igazából sose tennék ilyet. Mondjuk, van az az alkohol mennyiség, ami után bármire képes lennék. Ez a nap még nem is volt olyan vészes, pedig azt hittem, hogy ennél durvább már nem lesz. Aha, tényleg nem csak eljött a másnap.
BINABASA MO ANG
Reménytelen reménység
RandomMindenkinek van valami függősége. Van, akinek a drog, van, akinek az alkohol és van, aki a munkájának a függője, de lehet ez bármi más. Könyvek, filmek a lista hatalmas. Én az ő függője voltam. Úgy gondoltam, ha kiírom magamból ezt a szerelmet, őt...
