O a Balaton [PUF]

Sellő

Csónakos újra felélénkülhetett mert már gázolt is be a tóba Kolnayék felé, vagyis hát csak feltételezni lehetett, hogy a nádas melletti hatalmas tsunami az "KolnayésBarabás" lehet.

Nemecsek Csónakos nyomába eredt, de nem jutott sokáig hiszen az útjában álló fehér piros csíkos bólya jóval izgalmasabb szórakozásnak bizonyult és azonnal el is kezdte megmászni rávetve magát az algás nyálkás tárgyra több kevesebb sikerrel.

Boka sorzáróként sétált le a lépcsőn, Ernőt figyelve, megjegyezve magában, hogy otthon majd beadja neki az ADHD gyogyszerét és őszintén remélte, hogy jól tud úszni és azt is, hogy nem rabolja el őt majd senki.

Azt is figyelnie kellett közben, hogy Barabás meg ne fojtsa Kolnayt és, hogy Kolnay nehogy rávesse magát valami ártatlan nézelődőre.
Az előbb nagyon szemezett egy öregnénivel...

Csónakoson is rajta kellett tartania a szemét, mert lehet, hogy nem mindenki fogja viccesnek találni, ha megfogja váratlanul a lábukat valaki.

Csele... Hol van Csele, te jó ég Cselét elvesztette. Boka kétségbeesetten kémlelt körbe. Lehet, hogy kinnt maradt a parton, biztos nem halt meg... Kezdte elveszíteni nyugalmát.

Összerándult amikor valaki egy jól célzott csapással telibefröcskölte az arcát.

- Upsz bocsánat, azt hittem látod, hogy itt állok az orrod előtt. - nevetett fel egy enyhén aggódó mosoly kíséretében Pannus.

Boka leplezetlen meglepettséggel bámult rá, kizökkenve bébiszitter szerepéből.

- Ohm, hát igen... - szólalt meg újra Pannus mert látta, hogy nem nagyon tervez hozzászólni a nagy pálutcai vezér. - Ha esetleg nem emlékeznél én Pannus vagyok a Csele nővére. - grimaszolt szemtelenül a lány Bokára.

- Nem, persze... Tudom, csak... nem... - Boka újra Ernőt kereste a szemével mert eltűnt a bólyáról.

- Jajj nem kell így zavarba jönni. - kacsintott egy széltől és víztől kócos hajú Bokára.

A fiú ha lehet még döbbentebben nézett le rá.
Most, hogy szemügyre vette amúgy szép lány volt, az ismerős Csele vonásokkal rendelkező arc, vállig érő fekete enyhén hullámos haj, valószínűleg nem természetes, hanem valami szerrel elért de csinos persze - fojtatta gondolatmenetét a tiszteletreméltó Boka János - sötét szemek, sok ékszer - az apukája biztos örülne ha egyszer ilyen lányt hozna haza... vagy csak szimplán lányt.
Ezen felnevetett.

Pannusból is kitört a nevetés.
- Huh már kezdtem félni, hogy nem esik le a vicc és magyarázkodnom kell, amúgy ha Nemecseket keresed ott "búvárkodik" a Csónakossal. - küldött egy kedves mosolyt Boka felé.

- Haa köszönöm. - sóhajtott megkönnyebbülten a fiú - De amúgy nem csak őt kerestem. - tette hozzá azért a biztonság kedvéért.

- Hé, nem gond, engem nem zavar, hogy együtt vagytok, már volt nekem is barátnőm, meg hát ugye a Csabika. - itt halkan felvihogott.

- Nem járunk az Ernővel. - nézett Pannusra kérdőn Boka.

- Oh. Hát akkor bocsi, félreérthettem valamit. - sütötte oldalra a szemeit egy grimasz társaságában ami elárulta, hogy ez most talán egy kicsit kínos lehet neki.

Boka már nyitotta, volna a száját de egy sellő ütközött a lábának.

- Hali - bukkant elő Ernő levegőért kapkodva és szemét törölgetve.
- Á Boka!! Szia, képzeld az Andrissal búvárkodtunk és találtunk vagy négy olyan nagy kagylót tudod, meg egy alsógatyát is - kacagott fel felráncolva szeplős orrát és hosszú szőke szempilláit összeszorítva.
Tovább csicsergett halakról, Csónakosról mérges nénikről, kavicsokról, miközben Boka fürdőgatyájának zsinórjával babrált. Boka és Pannus még azóta is a derékig érő vízben álltak.

Pannus egy számonkérő mosolyt villantott Bokára, egy - Legjobb barátok... - megjegyzés kíséretében, mire Boka csak zavartan a hajába túrt és odébbhesegette Ernőt.

- Hogy mivan!? - jelent meg a színen Csónakos itt-ott kósza sárfoltokkal az arcán.
- Hiszen én vagyok a Boka legjobb barátja! - ragadta meg Boka bal karját megjátszott felháborodással.

De azzonal el is dobta, mert érdekesebb dologra lett figyelmes.

- Á szia Pannus. - szólalt meg kicsattanó örömmel, kivillantva legfényesebb mosolyát.
- Hoztam neked kagylót. - És tényleg elő is küzdött egy marék kagylót rozsaszín banánmintás furdőgatyája zsebéből.

- Azta... - erőltette ki magából Pannus leplezetlen elégedetlenséggel az arcán. -Köszi szépen, hogy találtad ki, hogy pont erre vágytam?

                                    *

Kolnay eszeveszetten rohant a víz felé. Most aztán tényleg megöli a Barabást, biztos, hogy nem fogja hazacipelni azt a rohadék, hosszú (olyan értelemben, hogy egy égimeszelő magas mamutfenyő, mert hát a nemiszerve az biztos akkora mint egy bébirépa)
- Hahaha - hörgött fel Kolnay, mert egy nagyon vicces ember volt. A Barabás biztosan nem gondolkodik olyanon, hogy a Kolnay nemiszerve akkora mint egy bébirépa... Na mindegy.
Hülye Barabás.

És ott volt, ott volt a fémlépcsőn és ott volt a képén az az alvilági mocsok vigyor, ami Kolnayt az őrületbe kergette.

- Palika hát hol jártál? Nem jött rád a fürdőgatya? - grimaszolt undorító módon Barabás. - Amúgy nagyon kis cuki, öcsédtől van? - mutatott a piros autós gatyára egy kitörni készülő nevetéssel az arcán.

Ami amúgy most egészen furcsán nézett ki mert a bőre a szokásosnál kicsivel sötétebb volt a nap miatt, a haja össze-vissza állt, fülig ért a vigyora és hosszú orra fölött csak úgy ragyogott gesztenyebarna szeme.
Kolnay megtorpant. Érezte, hogy valamit mondania kell.

- Mivan te rusnyaság? - vetette oda sértődött fejjel.

Barabás felvihogott.

- Jesszus, te döglesz értem Palika.

Na itt telt be a pohár Kolnaynak, ezt már nem hagyhatta.

- A szar se döglik érted te rohadt!

Vetette rá magát Barabásra aki már a nádas felé menekülőben volt és félő volt, hogy belefulladt a vízbe annyira nevetett.