Ezek a nyári esték...

100 9 25
                                    

"- Oké srácok, gyertek, szétszedjük ezeket a kis nyomorékokat. - szólt hátra Áts a Pásztoroknak és a közeli fűzfa árnyékában ücsörgélő Gerébnek, aki már kászálódott is fel a porból a száját húzva."

Nem szedték szét őket.
Délután hat óra volt, és a fiúk kimerülten, zihálva kullogtak le a pályáról. Na persze nem a Pálutcaiak. Ők őrjöngve ugrálva, a vöröseket alázva egymást ölelve romboltak vissza a pokróchoz.
Kolnay és Barabás egymás szavába vágva ordította el a meccs menetét és a másik "szarvashibáit".

- Majdnem elvesztettük a Kolnay miatt, de szerencsére az utolsó pillanatban, be tudtam siklani a labda alá, mint valami szuperhős tisztára. - ecsetelte Barabás és már előre vigyorgott Kolnay reakcióját várva.
Ami nem is maradt el természetesen. (Nehogy már ez a szánalmas Barabás tudja jobban mint Kolnay, ugye.)

- Még, hogy te mentettél meg minket, hát oda ne rohanjak, Boka hallod ezt a nyomorult fogykost? - és Kolnay megpróbált egy gonosz nevetést hallatni, ami végül csak egy szánalmas kis sikolyban végződött.

- Hűha, úgy hallom kicsit kifogytál a szuflából Pali. - nézett le rá Barabás azokkal a zöld szemeivel.
Ronda mocsárzöld, vagy ogrezöld inkább. Kolnayból apró kacaj buggyant ki. De persze utána teljesen megkomolyodott.

- Nehogy azt hidd nemezisem, hogy bármikor is előbb fáradok el nálad. Amikor te már lábraállni sem tudsz akkor én még le tudok futni két maratont. Jobb napjaimon hármat.

Barabás csak erre várt. Kijátszhatta az aduászt. Tettetett megkönnyebbüléssel sóhajtott.

- Na az jó mert én már lábra sem tudok állni, és neked meg pont haza kell cipelned engem.

Kolnay arca elborult, szemöldöke megremegett.
Az a szemét Barabás.

- Sima ügy, csak sajnos téged kell.

Még talán odaszúrt volna egy frappáns sértést, de meg kellett tartania egy másik napra, mert Boka közbeszólt.

- Én is örülök a győzelemnek fiúk, de annak még jobban örülnék, ha ti is segítenétek összepakolni a cuccainkat, ugyanis indulnánk.
Andris az ingedet ne hagyd ott. - és Csónakos elképesztően ízléstelen Hawaii ingére mutatott.

Ekkor visszatért Csele, Pannussal az oldalán. Menetre kész volt a banda.

Csónakos, Csabival és Pannussal vezették a sort.
Boka azt mondta, ő szívesen lesz sorzáró, megvárta amíg a többiek elindultak.

Barabás felpattant Kolnay hátára, habár nem kellett túl magasra elrugaszkodnia.
Kolnay majdnem összerogyott a súlya alatt. De persze igazából nem meg semmi, csak tettette...
Már nyitotta is a száját, hogy megjegyezze milyen dagadt disznó a Barabás, de a fiú karjait Kolnay nyaka köré fűzte és teljes testével rádőlt Kolnay hátára, állát a vállán pihentetve.
Kolnay megijedt. Remélte, hogy a másik nem érzi majd, hogy milyen forró lett hirtelen az arca. Ezek a nyári esték... tiszta kánikula van.
A negyedórás úton végig néma csendben cipelte Barabást. Végig érezte a fiú lélegzetét a fülcimpáján, de nem szólt rá, a Barabás is megérdemel néha egy kis nyugalmat, szegény nehéz lehet mindenben a legrosszabbak lenni.
Meg most ő sem volt abban a kedvében amúgy se.
Inkább azt figyelte ahogyan Barabás hasa ütemesen, minden egyes levegő- beszívásnál hozzáért a hátához.
Vicces csikiző érzés volt.
Ez után a gondolat után erős volt benne a kísértés, hogy lebassza Barabást a földre.

Elöl Csónakos apait anyait (főleg anyait, ugyanis az apjuk elhagyta őket 10 éves korában) beleadott, hogy Pannus kedvében járjon.

- Hát igen amúgy nekem van több húgom is, meg pár lány barátom, meg egy anyám is, szóval nagyon fontos témának tartom a nők helyzetét. - fejtegette Csónakos komoly fejjel. - Amúgy te majd hány gyereket szeretnél a jövőben?

Csele felhorkantott, végig csendben kullogott mellettük. Pannusból kirobbant a röhögés, végül is örült, hogy eljött a fiúkkal egészen felülmúlták az elvárásait.

Egy jó húsz méterrel lemaradva Boka és Nemecsek bandukoltak.
Boka reménykedett, hogy még sokáig tart az a sztori amiről Ernő már körülbelül tíz perce mesélt folyamatosan, és amiről már nem tudta volna megmondani, hogy miről szól.
Nemecsek össze- vissza hadonászott és nevetett és elváltoztatta a hangját, ha el akart valaki mást játszani.
Boka így észrevétlenül vehette szemügyre a fiú arcát, minden alkalommal megfigyelhette amikor kibukkant a két első foga közötti apró rés.


/Szép jó napot kívánok ezt megtaláltam a draftokban, és tök vicces szóval posztoltam. Remélem tetszik görlipoppok!!/





You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Jul 14 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

O a Balaton [PUF]Where stories live. Discover now