O a Balaton [PUF]

Rossz hír, ami nem is olyan rossz, de nem fogsz örülni neki

A csapat újra egyesült, mert Barabásékra rákiabált az atléta trikós hatvanas éveiben járó mogorva vizibicikli felelős bácsi, hogy mennyenek ki a nádasból mert balesetveszélyes.
Ők meg kijöttek, de nem azért mert megijedtek a napbarnította öregembertől, hanem mert már amúgy sem akartak itt harcolni.
Így hát odagázoltak a biztonságot adó Bokához, néhány gumimatracon sütkéreő nenikét félrelökve.

- Na csá! - szólalt meg előbb Kolnay mert sokkal jobb volt a Barabásnál. De elbizonytalanodott amikor meglátta, hogy Csele helyett Pannus lubickol a csapattal.
"Biztos a Barabás is fél a lányoktól..."- nyugtázta el magabiztosan.
"A Csabi meg biztosan nem akarja elrontani a haját a vízben"- gondolta.

- A Cselét meg hol hagytátok, vagy csak nem akarja bepiszkolni a haját? - nevetett Barabás, mintha csak Kolnay fejébe látott volna.

- Te hülye vagy?! - ordított rá azonnal Kolnay. - Nem mindenki olyan kényes mint te! - tette azért még hozzá a sértést, akkor is ha semmi értelme nem volt.

- Te miről beszélsz töpörtyű? - vigyorgott le rá egy nap pirított arcú Barabás.

- Le fogsz égni te gyökér. - vetette oda neki Kolnay, hogy ne bámuljon rá ilyen bamba szemekkel.

Csónakos itt érezte úgy, hogy nem bírja ki és fontos neki is belépni a beszélgetésbe.

- Dehogy fog, én sosem kenem be magam.

Nemecsek felnevetett, de amikor rájött, hogy ez nem vicc, akkor inkább meghúzta magát, mert tudta, hogy Boka igen érzékeny erre a témára.

- András ezt nem mondod komolyan, jól van fiúk.... Meg persze Pannus - tette hozzá Boka gyorsan - most azonnal kimegyünk, nem fog a Csónakos bőrrákot kapni.

- Nagymamám abban halt meg. - fűzte hozzá rögtön Csónakos.

- Jujj szegény, részvétem. - keseredett el Ernő, és már gyűltek a könnyek a szemében.

- Nyugi csak vicceltem, még nagyon is él, minden szombaton jön minket zaklatni és panaszkodni a mai fiatalokról.

- Te jó ég, Csónakos nem is értem miért. - sandított még hátra Boka miközben már a fémlépcső felé terelgette a bagázst.

                                    *

A parton megtalálták Csabit és ahogy azt Barabás és Kolnay sejtették, valóban azért nem ment be a csapattal, mert félt, hogy nem olyan nyugodt játékok során esetleg vizes lenne a haja és a Balaton vize az tönkreteszi a hajat.

De most egy felelősségről és életveszélyről szóló kiselőadás után amit Boka egy laza tizenöt percben előadott, bemehetett úszni Nemecsekkel a bólyákon túlra.
És miután hétszer is megígérte, hogy nagyon vigyázni fognak egymásra, Boka nyugodtan le tudott pihenni a közös pokrócuk egyik sarkába a mellette ordítozó és hadonászó kártyázók mellé.

A hangzavar ellenére megpróbált egy keveset aludni mert azért mégis nehéz hat őrültre vigyázni egész nap.
És az elalváshoz a mostmár pár hete használt sokadjára bevált módszert használta. Maga elé képzelte Nemecseket és a nyáron gyakran megfigyelhető, arcától egészen a válláig szétszóródó halvány szeplőket képzelte maga elé. Nem volt nehéz, szinte már az összes kis pont helyét tudta fejből. Összekötötte a pöttyöket és különböző mintákat képzelt beléjük.
"Te jó ég, kezdek becsavarodni." - gondolta megbotránkozva magán. - Jézusom ki az a hülye aki ilyeneket gondol magában a LEGJOBB BARÁTJÁRÓL, le kell állnom - de ilyenkor csak még jobban belevésik magukat az elmébe a kis pontok, lassan ha kinyitja a szemét akkor is csak azokat látja.

És Boka hálát adott az égnek, hogy Ernő nem tud gondolatot olvasni mert már rég elmenekült volna.

És ekkor másodszor ezen a napon Boka forróságtól kimelegedett arcába hideg víz csöpögött.
A fiú háton feküdt körülbelül egy fél órája sikerült elaludnia, de most hirtelen kipattantak a szemei.

Csak majdnem kapott szívrohamot a hirtelen hidegtől.

És aztán csak majdnem kapott újra szívrohamot amikor meglátta, hogy egy kipirult arcú és borzos, vizes, tejfölszőke hajú Nemecsek hajol fölé és csöpögteti rá a vizet a Föld legkékebb szemei fölötti legszebb szempilláiról.

- Jó reggelt! - mosolygott le rá Ernő egy kerge mosollyal, fölráncolva hegyes orrát.

És Boka minden reggel erre a latványra akart kelni innentől kezdve.

- Jó reggelt. - mondta fátyolos hangon Boka és nem tudta megállni, hogy ne vigyorogjon mint egy idióta.
Bármit megtenne ezért a fiúért.

Nemecsek szája lila volt a hidegtől és enyhén remegett, néha szétnyílt és aztán újra összecsukódott.

- Hahó, kómába estél uram? - vihogott Ernő.

- Hm? - Boka felocsúdott, hogy vissza kell térnie a valóságba, mert éppen kérdeztek tőle valamit.
- Tessék? Ne haragudj, kicsit fáradt vagyok még. - nézett Nemecsek szemébe, és reménykedett, hogy hihető a kifogása.

A fiú bólintott és megismételte előző mondatát.
- Azt mondtam csak, hogy van egy rossz hírem, ami igazából nem is olyan rossz, de nem hiszem, hogy örülni fogsz neki.

- Mi?! - tápászkodott fel Boka felélénkülve, valami sérülést keresve Ernőn, vagy hiányzó tag után kutatva, de minden rendben volt.

- Semmi csak itt vannak a vörös furdőgatyások. - röhögött fel, a szőke jót mulatva saját viccén.

Boka arca elkomorult. Hogy lehet, hogy ezektől nem lehetett szabadulni!? Annyira hiányzott már neki a hangos érzéketlen Áts (aki amúgy gyanúsan kedves volt Ernővel) nem is beszélve Gerébről.

- Nem gond. - sóhajtott Boka - nem kell velük lennünk.

- Na igen... - szólt közbe mostmár Csónakos is - Szóval kihívtak minket egy strandröpi meccsre, és hát papuskám azt nem hagyhatjuk, hogy nyerjenek, neked is jönnöd kell.

- Igen a csapatból, szerintem te, a Kolnay és a Barabás vagytok azok akik tudnak röplabdázni... - kontrázott Csele is - Az András csak vetődni szeret, amúgy semmit nem csinál, én csak feladni tudok és a Nemecsek meg tízből, ha kettőt vissza tud ütni az már csoda. - Ernő méltalankodása után, folytatta. - Az Áts és a pásztorok pedig rohadt jók és a Geréb is tiszta profi, akkor is Boka ha így fintorogsz.

- Persze, nyilván elfogadjuk a kihívást, simán legyőzzük őket. - mondta határozottan Boka aki már teljesen magához tért és elszántan indult a pálya felé.