ENNYI ÉV UTÁN IS *Szoboszlai Dominik*

Igéret

8 évvel ezelőtt

DOMINIK
2014.október 25.

Ma van a 14. születés napom. Két napja, hogy elkezdődött az őszi szünet. Minden időmet a foci pályán töltöm/töltöttem. 

Reggel nyolcóra. Most keltem fel, és most megyek le anyukámék hoz. Nem rég kezdődött el a nyolcadik és már csak tíz nap és itt van Dórika születésnapja. Még nem beszéltem nektek róla. Ő a szembe szomszéd család kislánya akivel nagyon jóba vagyunk. Kis korunk óta barátkozunk mivel csak tíz nap van köztünk. Ő november 5.-én született én megy ugye október 25.-én. Ma tizenegyóra körül jönnek át és ünnepelni fogunk. Múlt héten lett biztos, hogy június 20.-án szombaton utazok Salzburgba és egy jó pár évig ott fogok lakni. Jó először persze csak akadémián de utána már remélem egyedül is fogok majd tudni boldogulni. Igen, sajnos itt kell hagyni a családomat barátaimat de ha ezt most nem ugrom meg akkor soha se fogok haladni. Biztos szomorú lesz Dórika ha elmondom neki a szülinapján de fogunk még majd találkozni úgy is. Idő közben le is értem a lépcsőn és a konyha asztalnál ülök.

-Kisfiam figyelsz?- ránt vissza édesanyám a gondolataimból.

-Persze, figyelek.

Most már figyelek, eddig egy szóra se figyeltem.

-Mit kérsz reggelire?

-Mindegy édes anyám.

-Tojásrántotta zöldséggel?-kérdezi miközben be megy a konyhába.

-Jó lesz. Anya? Apa hol van?- most vettem észre, hogy nincsen itt.

-Elment venni egy-két dolgot.-mosolyog.

-Oké.-mondom közben már itt is van előttem a reggeli.

-Ha ettél, édesapád vár a foci pályán majd utána jönnek át Kovácsék. (Dórika szülei és persze Dóri) Azután pedig ünneplünk.

-Oké.

DOROTTYA 
  2014.november 5.

Ma van  a 14. születés napom. Este jönnek át Dominikék. Reggel Zsófi be jelentkezett, hogy körülbelül egy óra hossza és jön. Reggel megreggeliztünk a családdal majd megjött Zsófi. Felmentünk a szobámba és neki álltunk készülődni.
/ time skip /
Minden baromi jól megy. Tökéletes egy születésnap. Most jön az ajándék bontás. Dominik lassan oda sétált hozzám és a kezembe nyomott egy ajándék zacskót. Magöleltem, és nyomtam egy puszit az arcára. A zacskóba két fekete hajgumi, táblacsoki, egy csomag savanyú gumicukor és egy dinnyés szájfény.

Az a kedvencem basszus. Ennyire figyelmes? Mindenből a kedvencemet vette meg. 

-Köszönöm szépen.- mondom majd egy szorosan megölelem.

-Ezen nincs mit megköszönni. De figyelj, tudunk beszélni egy kicsit kettesben?- néz le rám. 

-Persze, szobám?-furcsállom. Mi történt már megint? Megragadja a kezemet és elkezd a házba befele húzni. Amint be érünk a szobám felé veszük az irányt még mindig kéz a kézeben. Be ülök az ablakomba és nézem ahogy próbálja nem ki mutatni az idegességét.- DomDom baj van?

-Hát...szerintem igen. Nem akarom nagyon elhúzni szóval bele kezdek. Pár hónapja kaptunk egy levelet a RedBull Salzburgtól, hogy látták milyen jól fociztam a főnixben és szeretnének engem oda igazolni. Amivel csak az a baj, hogy ki kel költöznöm Salzburgba. Ott járnám ki a középiskolát. Van egy akadémia ahol az edzéseket tarják és ott laknák. Nagyon sokat vacilláltam vele, hogy menjek-e vele vagy sem de ha most nem ugrom meg ezt a lépcső fokot akkor soha nem fogok előre haladni. Nem most azonnal megyek. Majd június 15. után amint vége a sulinak. Itt le ballagok és utána megyek ki. - mondta ki miközben az én szemebe rögtön könnyek gyűltek.-Dodó kérlek ne sírj. Megígérem, hogy mindig barátok maradunk és amennyit csak tudok beszélek veled. Évente egyszer-kétszer haza fogok utazni és közösen fogjuk eltölteni azokat a napokat.

-Elfogsz felejteni. Tudom nagyon jól. Nem fogsz velem foglalkozni. Ez egy másik ország basszus.-mondtam ki az utolsó mondatott és hatalmas zokogás tőrt ki belőlem. 

-Ha akarnálak se tudnálak elfelejteni. Minden percemet be aranyozod. Ezt sose felejtsd el kérlek. -néz a szemembe,-Ígérd meg.

-Meg ígérem. De...de soha ne feledj el!- mondtam ki nagy nehezen. Dominikban ez az egyik dolog amit szeretek. Azonnal oda jött és hatalmas ölelésbe zárt. A karjai úgy öleltek engem mintha egy kincs lennék. Mindig óvott és féltett. -Nekem pedig ezt ígérd meg.-mormogtam bele a mellkasába.

-Ígérem.-mondta ki azt amit rég hallani akartam a mostani beszélgetésünk után.-Most viszont irány vissza a többiekhez. Bulizunk.-mosolyog és le törlni a könnycseppeket az arcomról.