𝕂𝕠𝕣𝕚𝕤𝕦𝕝𝕚 /SZÜNETEL/

Szeptember 1., Csütörtök

Na hajrá. Ezt gondoltam magamban 1 percel az ébresztőm szólása előtt. Persze,hogy fent voltam előtte,már legalább egy órája ébren voltam.
Már fél nyolckor készen álltam az indulásra,mégsem indultam el.
- Hogyhogy nem mész? - kérdezte anyu a kávéját kevergetve,szintén készülődve.
- Mi? Legyek én az,aki annyira izgul,hogy már elsőnek ott van? Ráadásul új suliban? Biztos,hogy nem. Majd 45- kor elindulok. - kértem ki magamnak egyből.

Pontosan 7:45- kor fülessel a fülemben elindultam otthonról. Ahogy a fülemben szólt az Inrtovertált dal Azahriah-tól (ami amúgy egy kicsit illik rám), azon gondolkodtam,hogy megy nekik ez. A slágerek írása. A toplisták vezetése a gondolataikkal. Nem értem,hogy megy ez nekik,de örülök,különben nem lenne mit hallgatnom:). Már kb.2 percre voltam a sulitól,a fülemben üvöltött ALEE Pillanatkép című dala (amit imádok,mert nagyon aranyos,és őszinte, és sok rosszon átsegített már). Igazából elfogadnék egy ehhez hasonló bocsánatkérést egy szakítás után.

Ahogy elértem a termünket ( a 2. emelten a 201- es terem,hogy minél több lépcsőt kelljen mászni:/ ) hallottam a hangzavart,ami határozottan onnan szólt,így rájöttem,legalább az új osztályom sem lesz a tanárok kedvence :)
Ahogy beléptem a terembe,megláttam kb. 17 embert,de a padok számából valami azt súgta,hogy közel nem én vagyok az utolsó,aki megjött.
- Csá!! - köszönt egy srác. Mogyoróbarna haja szintén ilyen szemébe lógott,amit hanyagul elfújt előle. Sikertelenül. Farmert viselt,farmerdzekivel, és pilótafazonú napszemüveg volt a homlokán. Bár kicsit értelmetlen volt,mert ugyanúgy pilótafazonú szemüveg volt rajta.
- Hali - vettem én is lazára a dolgot,nem érdekelve,hogy még nem tudom senki nevét.
- Mi a neved? - kérdezte szerény mosollyal.
- Réka. Neked?
- Botond. De hívhatsz Botinak és Botnak is. Amelyik jobban tetszik. - közölte lazán vállat vonva.
- Várj, várj mi? Bot?? - kérdeztem
viszatartva a nevetésem, kisebb-nagyobb sikerrel.
- Aha - felelte.
- Okk - mondtam,direkt hülye hanggal.
- Szia, Tóth Mátyás vagyok,de hívj nyugodtan Matyinak - jött oda hozzám egy kb.170 centi magas srác. Méregzöld (Máté elnevezésével libafosszínű) garbót hordott, sötétbarna trapézgatyával. Ugyanúgy,mint Boti,szemüveget hordott,kissé elavultabb,téglalap formájút. Barna színű iskolatáskája lelógott az oldalánál a bal vállán,amiből a tankönyveken kívül egy vastag könyv is kilátszódott,aminek a közepében látszott a könyvjelzője. Ja,és szőke haja oldalt le volt nyírva,így csak felül növesztette és egy mosolygós fej volt neki mindkét oldalt nullással nyírva a hajába. Na legalább a haja menő:).
- Szia, Csajághi Réka vagyok. - nyújtottam kezet felé.
- Örvendek - mondta Matyi mosolyogva.
Szerintem Matyival jó barátok leszünk:).
Aztán mivel a többiek nem vették a fáradalmat idajönni hozzám,random odamentem egy lányhoz az ablak mellett.
- Szia! - nézett fel rám mosolyogva,amikor feltehetőleg meglátta a lábamat.
- Szia! - mondtam én is.
- Én Varga Bogi vagyok. Te?
- Csajághi Réka.
- Hát akkor szia Réka! - mondta boldog mosollyal az arcán.
- Akkor szia Bogi - mosolyogtam rá én is. Na ő is jó barátom lesz szerintem :).
- Szia Réka! - szólított meg egy még ismeretlen lány.
- Ööö... Szia - kezdtem. - Honnan tudod a nevem? - kérdeztem félénken.
- Öö nem vagyok süket? - kérdezett vissza cinikusan.
- Ja! Jogos - mondtam. - De azért tudhatnám a te neved vagy ilyesmi? - emlékeztettem,hogy én még mindig nem tudom a nevét.
- Varcag Hanna.
- Akkor szia Hanna - mosolyogtam rá.
- Szia Réka. Ismét.
- Uhh nem késtem el? - nyitott be egy szétszórt srác. Sötét, szinte fekete haja kócosan állt szét, pont úgy, ahogy a bátyámnak is állt, amikor ilyen haja volt. Jól állt neki. Mármint a srácnak, nem a bátyámnak:). Látszott rajta,hogy kb.10 perce kelhetett,és kapkodva pakolt be,majd rohant ide. Fölöslegesen. Honnan tudom ezt? Papucsban volt:).
- Nem,még van 10 perc. - mondtam neki.
- Huhh,oké köszi - mondta odalépve hozzám és Hannához. - Kujácsh Oszkár vagyok. - nyújtott kezet... Felém. - de nyugodtan hívhatsz Oszinak is. - tette hozzá.
- Oké... Akkor maradok az Oszkárnál - mondtam gúnyos mosollyal a fejemen.
- Te tudod - vont vállat.
- Jólvan, mindenki üljön a helyére! - jött be nagy eséllyel az ofő.
- De tanárnő! Még nincs helyünk. - szólt neki csalódott hangon egy srác. Teljesen fekete ruhában volt,valami azt súgja,emós.
- Nincs? - kérdezte meglepődve az ofő.
- Nincs - mondtuk páran szinkronban.
- Ó. Akkor üljetek le valahová. - mondta,én pedig kerestem egy szimpatikus padot. Ahogy mindenki más is.
Leültem a 3. sorba (az ötből) az ablak közelébe. Bal oldalamon már ott ült az emós srác,a jobb oldalamra pedig Matyi ült.
Elém Oszkár,mögém Zéti ( Boti egyik haverja). Nagynehezen megjött az a 3 ember aki még nem volt itt így megtudtam,hogy 21- en vagyunk összesen.
- Jólvan mutatkozzunk be! - szólt az ofő,mire mindenki nagyot sóhajtott,kivéve a 3 későt. Ők nem értették a reakciónk okát.
- Tanárnő,kérem nem lehetne legalább csak kövi órában? - kérdezte mellőlem nyöszörögve az emós srác.
- Ha annyira ezt akarjátok,akkor rendben lehet ezt a következő órában. De azt elmondanám,hogy engem Kovács Annamáriának hívnak. Hívhattok Anna néninek,de az Annamari nénit is elfogadom. Amelyik jobban tetszik.
- Uuu nekem maga tetszik. Mi a száma? - kérdezte röhögve az Oszkár mellett ülő srác(később kiderült,hogy Horváth Daninak hívják. Hívhatjuk Daninak,de a Dant (?) jobban szereti.).
- Persze Horváth,diktálom. Úgy kezdődik,hogy "ne akarj máris figyelmeztetőt",utána,hogy "aztán jön az igazgatói",a vége pedig "kicsapás" - fejezte be Kovács (nem tudom miért,de nekem ez ragadt meg a nevéből),mi meg szakadtunk a röhögéstől. Persze Daninak már nem volt akkora arca:).

A nap további részében csak körbevezettek a suliban és megmutatták a gyakorlópáját,közben pedig szépen lassan megtudtam mindenki nevét: Boti,Oszkár,Dani,Zéti,Matyi,Peti,Hanna,Bogi,Johanna,Alex,Csongi,Szabi,Kitti,Zsuzsi,Mira,Vani,Zsombi,Zsófi,Béla,Csani és én:).

Heló! - köszöntem,mikor hazaértem a suliból dél körül. Elég fölöslegesen,mert csak Patrik volt otthon,de ő sem ragált semmit. Főtt étel hiányában kiszedtem a hűtőből a tegnapi vacsora maradékát,megmlegítettem,majd felmentem a szobámba,mert vagy 70 discord értesítésem jött. Ahogy gondoltam. Bevettek a 9/B szerverre. Elárasztották a falat,de úgy voltam vele,inkább nem nézem vissza. Jól döntöttem.
Amíg anya haza nem ért,addig sorozatot néztem,de amikor hallottam a kocsija hangját gyors lecsuktam a laptopom és előkaptam a könyvem. Úgysem volt ma időm olvasni.

Este a vacsit rekordgyorsasággal betömtem és már mentem is fel az emeletre fogat mosni,majd bedőlni az ágyamba. Így is lett,és kb. 5 perc alatt elaludtam. Ma este legalább nem keltem fel.