𝕂𝕠𝕣𝕚𝕤𝕦𝕝𝕚 /SZÜNETEL/

Szeptember 15., Csütörtök

Telefoncsörgésre ébredtem fel. Utálok arra kelni, mert kicsit... Hirtelen kezdődik a dal, amit Bogi állított be magának, és még meg kell szoknom. Meg persze mindenki más is vadul kezdődő dalt állított be magának, így azokra is renceresen összerezzenek, mikor megcsörren a telefonom. Csak Matyi állított be egy nyugis dalt, legnagyobb örömömre. Mindegy.

A telefon felvétele után kábé öt másodperccel kénytelen voltam elemelni a készüléket a fülemtől, mert Bogi iszonyatosan hangos sikításba kezdett, miután elmondtam neki egy mondatot, amiben csupán csak megemlítettem, hogy „Oszival mosolyogva összenéztünk a mozi előtt, és ahhhj". És erre felvisított. Szegény fülem:(. Meg szegény Bogi családja:).
- Mesélj! - állt le végre, mire a telefont visszatéve a fülemhez elhadartam neki. Mindent, ami csak történt. Kezdve attól, hogy Máté ideköltözött, egészen odáig, hogy Oszival elcsattant a várva várt csók a film végén:) :) :) Úgyhoogy... Most eggyütt... Vagyunk... Fura ezt kimondani, de szeretem!:)
- Na, de eleget beszéltünk rólam - mondtam. - Beszéljünk rólad meg Matyiról... - tanácsoltam mosolyogva, mire az egyértlmű püttyögést hallottam, ami azt jelezte, hogy véget ért a hívás. Értetlenül néztem a képernyőmet, amikor egy „2 p." üzenet jelent meg rajta Bogitól. Azonnal megértettem.
2 perc múlva valóban megláttam Bogit az ablakomból közeledni a házunk felé, majd gyorsan lesiettem a lépcsőn (amennyire csak tudtam a gipsz miatt), át a nappalin, ki az udvarra csak, hogy a legjobb barátnőm ne keltse fel a hat éves húgomat. Attól, hogy még nekünk nincs suli a héten (amit amúgy nem értek, azért nem menni suliba, mert valaki hányt... elég fura, de nem baj, különben csak vágyakozva nézegetném Oszi képeit, amiket lementettem a telómra, onnan pedig felraktam a gépemre, hogy nagyobban lássam:D), a húgomnak sajnos igen, és két órával meg nem akartam felkelteni az eredeti ébredése előtt.
- Rékaaaa! - ölelt át a barátnőm, majd egyértelműen ugrálni akart, de eszébe jutott, hogy nekem most nem igazán alkalmas az ugrálás, így hamar abba hagyta:). - Sziaaa! Nem fáj? Ráléptem? Jól vagy??
- Sziaaa! De, fáj, nem léptél rá, is-is a lábam miatt. - válaszoltam a hirtelen feltett kérdésekre, majd egymást átkarolva lassan bementünk a házunkba.
- Na! Mesélj! - kezdtem, miután felmentünk a szobámba és lehuppantunk a babzsákokba.
Látva a fülig érő vigyort, ami kiült az arcára, és, hogy elpirult, csak jóra gondoltam.
- Háát, tudoood, velünk is volt egy-két... - kezdte. - Vagy több dolog - gondolta át vigyorogva. - Szóval, a mozi végül elmaradt, elfogytak a jegyek a FNAF filmre, így elmentünk palacsintázni - kezdte, mire felvont szemöldökkel, hitetlenül mosolyogva meredtem rá. Rögtön sejtett valamit, így vad kérdezősködésbe kezdett.
- Nenaaa! Miattatok fogytak el a jegyek? Ti mikor vettétek? Az utolsó volt a tietek! Miattatok mentünk palizni?? Mert ha igen akkor kösziii! Ti nem a Barbie-ról késtetek le? Az helyett néztétek a FNAFot, nem? Vigyorogsz! Najóvaan!! Ha TI nem késitek le a Barbiet jegyek szempontjából, lehet, teljesen máshogy alakult volna nekem is? Bár, ha jobban belegondolunk, Daninak köszönhetjük az egészet... - hadarta, én meg próbáltam figyelni, de csak az Oszival való mozizáson járt az eszem.

Tegnap, 16:15

Sietve leültünk a helyünkre Oszival. Pont jókor, mert kezdődött is a film. Nagyon izgatott voltam, szerintem nem is csoda, miért:D. Persze, még voltak a filmajánlók, amik közben már felzabáltam a popcornom felét. Lehet, csak én vagyok ilyen, de iszonyat sokat eszek, főleg film közben, így pillanatok alatt ott találtam magam, hogy mehetek ki még nasiért. A belső ülésen ültem, és már készültem felállni, amikor Oszi megragadta a karom, és visszahúzott a székemre.
- Majd hozok én. Ne terheld magad - suttogta, lepillantva a lábamra. - Mit kérsz? - kérdezte, mire egy pillanatra lefagytam. Felmutattam az üres kukoricás dobozt, mire bólintva felállt, és sűrű bocsánatkérések közepette kiment nekem kaját venni:).
- Itt van - suttogta leülve mellém, mert időközben vége lett a filmajánlóknak, és elkezdődött a film. A felém nyújtott popcornt elfogadva mosolyogva néztem Oszit, aki a filmvászonra meredt. Amikor feltűnt neki, hogy meredten bámulom, mosolyogva felém fordult, mire elvörösödve elkaptam a fejem. Ezen halkan kuncogott, majd nézte tovább a filmet, és nagynehezen én is tudtam koncentrálni a filmvászonra.