Szeretném, hogy szeress

1. FEJEZET

-Tudod, mit jelent, ez Tom?
Az ablak felé fordítottam a fejem, kinéztem felhőtlen égre, és csak utána forditottam a tekintettem a partenem felé.
-Átveszem az egész céget, akár tetszik a Manente családnak, akár nem.
Felálltam mire Gustav, Georg és Bill is feltámaszkodtak a székükről, és beálltak mögém. Kellemes találkozó volt, de határozottan hosszabb a kelletnél. Kezet nyújtottam a jelenlévő férfiaknak, és az ajtóhoz léptem.
-Értsd meg, így lesz a legjobb mindenkinek- mondtam, és felemeltem a mutatóujjamat. -Egyszer még hálás leszel érte nekem.
Lehúztam a fekete melegítőm cipzárját, és vsak ültem a kocsi hátsó ülésén, élveztem a csöndet meg a légkondi hüvösét.
-Hazamegyünk- mormoltam a söfőrnek az orrom alatt, aztán nekiláttam, hogy átnézzem az üzeneteimet a telefonon. A legtöbb üzlettel volt kapcsolatos, de találtam egy sms-t Annától is: ,,Lucskos vagyok, büntess meg."
A péniszem megmoccant a nadrágomban, én pedig sóhajtottam egyet, izgatottan rajta és jó erősen megszoritottam. Hát igen, a barátnőm mindig is jól megérezte a hangulatomat. Tudta, hogy nem lesz kellemes találkozó, és nem lesz jókedvem tőle. Tudta azt is, mi az, amitől lenyugszom. ,,Nem érek ma rá", írtam vissza neki, és kényelmesen elterperszkedtem az ülésen, nézve, hogy úszik el a külvilág a szélvédő mögött. Lehunytam a szemem.
Már megint ő. A faszom egy pillanat alatt olyan kemény lett, mint a kő. Istenem, ha nem találom meg, beleőrülök. Öt év, öt hosszú év telt el a baleset- vagy ahogy az orvos mondta: a halál, a csoda és a feltámadás- óta, azóta álmodom folyamatosan a nőről, akit a való életben nem is láttam. Az álmaimban ismertem meg, amíg kómában voltam. A haja illata, a bőre finomsága- olyan közel éreztem, mintha csak megérinthetném. Minden alkalommal, mikor Annávak, vagy bármelyik másik nővel szeretkeztem, vele szeretkeztem. Úrnőmnek neveztem el. Ő volt az átkom, a tébolyom, és talán a megváltásom is. Az autó lefékezett, és kiszálltam. Bill és a fiúk, akiket magammal hoztam, már a repülőtér betonján vártak. Talán túlzásba estem, de néha nem árt egy kis erődemonstráció, hogy megtévesszük az ellenfelet.
Üdvözöltük egymást a pilótával, aztán lehuppantam a puha fotelba, a légiutas-kísérő pedig hozott egy whiskyt jégkockával. Rápillantottam: tudta, hogyan szeretem. Üres tekintettel néztem rá, de ő igy is elpirult, és megeresztett egy bályos mosolyt. Miért is ne?, gondoltam magamban, azzal fürgén felpattantam a helyemről. Megragadtam a meglepett nő kezèt, és a lökhajtásos gép elszeparált helyiségbe felé húztam.
-Indulhatunk!-kiáltottam oda útközben a pilótának, és miután beléptünk a lánnyal, magunkra zártam az ajtót. Ahogy beértünk, megragadtam a nyakánál fogva, határozott mozdulattal magam elé forditottam, és neki nyomtam a falnak. A szemébe néztem, halálra volt rémülve. A szám lassan közeledett az ajkához, finoman megharaptam az alsó ajkát, mire halkan felnyögött. A keze szabadon lógott a törzse mellett, a tekintete megakadt az enyémben. Elkaptam a hajánál fogva, hogy hátrább hajtcsa a fejét, erre kehunyta a szemét, és ismét nyögött egyet. Gyönyörű lány volt, az a kislányos fajta, a teljes személyszetnek csak egy tagja lehettek, mert én szeretem a szépet.
-Térdre- mordultam rá, és le nyomtam a földre.
Zokszó nélkül végrehajtotta sz utasítást. Mormoltam valamit köszönetképpen az engedelmességért, és a hüvelykujjamat végigsimogattam az ajkát, amely szolgálatkészen szétnyílt. Soha nem volt semmi közöm hozzá, lány mégis tudta, mit kell tennie. A fejét a falnak támasztottam, és kezdtem kigombolni a sliccemet. A légiutas-kísérő halkan lenyelte a nyálát, hatalmas szemét egy pillanatra sem vette le rólam.
-Csukd be a szemed-mondtam szárazon, végig húzva a hüvelykujjamat a szemhélyán.
-Csak akkor nyitod ki, ha megengedem.
A faszom kőkeményen, szinte már a fájásig duzzadtan ugrott ki a nadrágomból. Hozzá érintettem a lány ajkához ő pedig engedékeny szélesre nyitotta a száját. Nem tudod, mi vár rád, gondoltam, és egészen tövig benyomtam olyan erősen tartva a fejét, hogy eközben esélye sem volt megmozdulni. Éreztem, ahogy fuldoklik, de mélyebbre nyomtam. Így bizony, szerettem, amikor a nők szeme rémülten tágra nyílik, mintha tényleg elhinnék, hogy meg akarom őket foljtani. Lassan kihúztam magam, és végig simogattam az arcán, szinte gyengéden , finoman becézgetve. Néztem ahogy lassan lenyugszik és nyalogatja a torkából feljött sűrű nyálat az ajkán.
-És most szájba foglak baszni.
A nő finoman összerezzent.
-Mehet?-kérdeztem, de az arcomon nem látszott sem érzelem, sem mosoly.
A lány egy pillanatig bámult rám tágra nyílt szemével, majd néhány másodperccel később bólintott.
-Köszönöm- súgtam vissza, és mindkét kezemmel végigsimitottam az arcát. A falnak szorítottam és újból benyomtam, a nyelvén át egészen a torkáig. Körbezárt az ajkával. Ez az!
A csípőm kezdett egyre erősebben nyomakodni. Éreztem, hogy nem kap levegőt, egy pillanat múlva nár kezdett rángatozni, úgyhogy még erősebben szorítottam. Jó! A körmei belemélyedtek a combjaimba, elöszőr csak eltaszítani akart, aztán már megsebezni, összekarmolni. Szerettem ezt, szerettem, ahogy küzdöttek, amikor tehetetlenek voltak, az erőmmel szemben. Lehunytam a szemem, és megjelent előttem az Úrnőm, ahogy előttem térdelt, és keresztülfúrt engem a szinte élénkzöld szemével. Szerette, ga így tettem vele. Még erősebben belemarkoltam a hajába, a szeméből csak úgy sütott a vágy. Nem bírtam tovább, még két erős lökés, és végem volt, kirobbant belőlem, amitől a lány még erősebben fuldoklott. Kinyitottam a szemem, és végignéztem elkendödő sminkjén. Kicsit hátrább húzodtam, hogy helyet csináljak neki.
-Nyeld le-horkantam fel, és újra megragadtam a haját. Az arcán csorogtak a könnyek, de alázatosan végrehajotta a parancsomat. Kivettem a faszomat a szájából, mire ő lecsúszott a fak mentén, és bokájára rogyott.
-Lenyalod-vetettem oda. A lány megmerevedett.
-De tisztára.
Két kézzel előre támaszkodtam a falnak és dühösen a szemébe néztem. Felemelkedett, és újból apró tenyerébe vette a férfiasságomat. Elkezdte lenyalogatni a maradékot. Még el is mosolyodtam egy kicsit, látván, mennyire igyekszik. Amikor úgy ítéltem, hogy végzett, elléptem előle, és felhúztam a sliccem.
-Köszönöm- mondtam, és feléje nyújtottam a kezem, ő pedig enyhén remegő lábakkal felkapaszkodott mellém.
-Ott a mosdó-szóltam, de a kezemmel is meg kellett mutatnom neki, hiába ismerte a repülőt úgy, mint a tenyerét. Bólintott, és kilépett az ajtón. Visszatértem a többiekhez, és elhelyezkedtem a fotelban. Felhajtottam egy kortyot a tökéletes italból, amely már egy picit azért már veszített a hőmérségletéből. Gustav félretette az újságot, és a szemembe nézett
-Apád lelőtt volna mindannyiunkat- vette oda.
Felsóhajtottam, forgattam a szemem, az ujjaim idegesen doboltak az asztalon.
-Apám még mindig illegális drog-és alkohol kereskedelmében utaznánk, és nem Európa egyik legnagyobb cégét vezetnénk- feleltem. Hátradőltem a fotelban és szúrósan bámultam vissza a consiliglierémre.
-Én vagyok a Kaulitz család feje, mégpedig nem vénetlenül, hanem azért, mert az apám átgondolta ezt, és így döntött. Egész gyerekkoromtól kezdve arra neveltek, hogy a család új korszakba lép majd, ha átveszem a vezetést.-sóhajtottam, és ellazultam egy kicsit, miközben a légiutas-kisérő szinte észrevétlenül elhaladt melltünk.
-Gustav, én tudom, hogy szeretnél lövöldözni-jegyeztem meg, mire a barátom elmosolyodott.
-Nemsokára lövöldözünk majd- folytattam, és komoly tekintettel néztem rá.
-Bill-fordultam ezútal a testvéremre nézve, elkapva a pillantást.
-Az embereid kezdhetik megkeresni azt a kibaszott Alfredot- mondtam, és visszafordultam Gustavhoz.
-Lövöldözni akarsz? Nem maradsz ki belőle, nyugi.
Felhajtottam mégegy kortyot.
A nap már éppen lemenőben volt Szardénia felett, amikor földet értünk a fertiliai repülőtéren. Fölvettem a melegítőmet, és elindultunk a terminál bejárat felé. Ahogy feltettem a napszemüvegemet, megcsapott a forróság. Felnéztem az égre -ma éppen teljes nagyságban mutatta meg magát.
Örülhetnek a hülye turisták, gondoltam magamban, és beléptem a légkondi hűvösségve.
-Az arubai fickók találkozót akarnak aztal kapcsolatban, amiről korábban beszéltünk- kezdte Bill, mellettem haladva.
-Es foglalkoznunk kell a palermoi klubbokkal is.
Figyelmesen hallgatam, és közben a fejemben összeállt a lista mindarról, amit még ma el kell intéznem. Ekkor hirtelen, annak ellenére, hogy nyitva volt a szemem, minden elsötétült. Megláttam őt. Idegesen hunyorogtam; korábban csak akkor láttam az Úrnőmet, amikor én akartam. Tágra nyitottam a szemem, erre eltűnt. Lehet hogy tovább rosszabbodott az állapotom, erősebbek lettek a hallucinációk? Újra kell mennem ahhoz, az idiótához, aki a vizsgálatokat csinálta. De csak később, most el kell intéznem az ügyet a kokaint teli konténerrel, ami eltűnt. Bár ebben az esetben az ,,eltűnt" talán nem a legjobb kifejezés. Már majdnem a kocsihoz értünk, amikor újból észrevettem. Bassza meg, ez lehetetlen. Beültem a kocsiba a parkolóban, szinte magammal rántva Bill is, aki épp a hátsó ajtót nyitotta ki.
-Ő az -súgtam elszorult torokkal, egy lány hátára mutatva, aki éppen csak elhaladt előttünk.
-Ő az a lány.
Zúgott a fejem, képtelen voltsm elhinni. Lehet, hogy látomás volt? Cserben hagytak az érzékeim? Elindult a kocsi oszlop.
-Lassabban-szólt a fiú, ahogy utolértük a lányt.
-Azta a kurva!- nyögött fel, amikor a lány mellé léptünk. Egy pillanatra megállt bennem az ütő. A lány egyenesen rám nézett, pedig semmit sem láthatott a sötétített ablakon keresztül. A szeme, az orra, a szája szakasztott olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. A kilincshez nyúltam, de testvérem visszatartott. Egy nagydarab kopasz fickó hívta magához az Úrnőmet, ő pedig odalépett hozzá.
-Ne most, Tom.
Úgy ültem ott, mint akit megrázott az áran. Ott volt teljes valójában élt, létezett. Az enyém lehetett volna, hogy örökké velem legyen.
-Mi a francot csinálsz?-ordítottam rá.
-Másokkal van, azt se tudjuk, kicsoda.
A kocsi felgyorsított, de én még mindig nem tudtam levenni a szemem az Úrnőm távolodó alakjáról.
-Már elküldtem érte az embereimet. Mire házbaérünk, tudni fogod, ki ő Tom!-kiabált rám, miután nem válaszoltam neki.
-Ha ennyi évet vártál, még néhány órát csak kibírsz majd.
Olyan haraggal és gyülölettel néztem rá, mintha mindjárt meg akarnám ölni. Az elmém töredéknyi józan része igazat adott neki, de a többi rész, amelyik határozottan nagyobb volt, nem akart hallgatni rá.
-Egy órád van- mordultam fel, miközben üres tekintettel meredtem az előttem lévő ülésre.
-Hatvan kibaszott perced van arra, hogy megmondd, ki ő.
Lepakoltunk a felhajtónál, és amint kiszálltunk a kocsiból, Bill emberei léptek oda hozzánk, és egy boritékot adtak át neki. Továbbadta nekem, ő pedig egy szó nélkül elindultam a könyvtár felé. Egyedül akartam lenni, hogy képes legyek elhinni, hogy igsz ez az egész.
Lerogytan az íróasztalhoz és enyhén remegő kézzel feltéptem a boriték tetejét, és a tartalmát az asztalra borítottam.
-A kurva életbe-szakadt ki belőlem. Fogtam a fejem, mert ezeket a képeket már nem festő készítette, hanem fényképek voltak, az Úrnőm arcával. Volt, neve, múltja és jővője, amelyről még fogalma sem volt. Kopogást hallottam.
-Ne most-kiáltottam föl, án a szememet egy pillanatra sem vettem le a képekről és jegyzetekről.
-Nathelie Biel-súgtam magam elé, és végigsimitottam az arcát a kartonpapíron.
A kapott anyag félórás emésztése után visszarotytam a fotelba, és bámultam a falat.
-Szabad?-kérdezte Bill, behajolva az ajtórésen. Mivel nem kapott választ tőlem, bejött és helyet foglalt velem szemben.
-És most mi lesz?-kérdezte.
-Idehozzuk-feleltem színtelen hangon, és rávetettem a tekintetem. Csak ült és bólintott.
-És hogy akarod megtenni?-faggatott, és úgy nézett rán, mint egy gyengeelméjűvel beszélve, amitől eléggé felkaptam a vízet.
-Elmész a szállodába, és közlöd vele, hogy amikor meghaltál, volt egy látomásod, amiben...-igy félbehagyta, és belepillantott a jegyzetfüzetembe, ami előttem hevert.
...amiben Nathalie Biel, az enyém leszel, folytattam a gondolatot magamban.
-Elrabolom-közöltem habozás nélkül.
-Küldj át pár embert ennek a...-itt rövid szünet következett, mert ki kellett keresnem a pasija nevét a jegyzetből-...Raphaelnak a házához. Tudják meg, ki ő.
-Nem kellene inkább Georgot megkérni? Itt van a helyben-javasolta Bill.
-Rendben, akkor kutassanak át Georg emberei  mindent, amit csak tudnak. Meg kell találnom a módját annak, hogy minél hamarabb itt legyen.
-Nem kell a módját keresned-válaszoltam.
-Akkor én nem is zavarok tovább- vetette közbe Bill, majd felállt, és kisomfordált az ajtón
-Gondolom lesz arra idő, amiről beszéltünk, holnap pedig egyszer s mindenkorra elintézzük-tette hozzá.
Csak ültem a székben, és a fényképet néztem.
Meg kell kapnom Nathaliet, az enyém kell, hogy legyen, gondoltam, lehunytam a szemem de csak az Úrnőmet láttam.

Nyolc órával korábban

A vekker hangja konkrétan az agyamba hasított.
-Drágám, kelj fel, már kilenc óra. Egy óra múlva a reptéren kell lennünk, hogy délben elindulhasson a szardéniai vakáció. Szedelőzködj!-ébresztett Raphael székes mosollyal a hálószoba ajtajából.
Kelletlenül nyitottam ki a szemem. Éjszaka közepe van, micsoda barbár ötlet ilyenkor repülni, ötlött föl bennem.
Amióta pár hete otthagytam a munkámat, a napszakok teljesen elveszítették a jelentésüket. Túl későn feküdtem le, túl koráb keltem fel, de a legrosszabb az volt, hogy semmit sem volt muszáj tennem, viszont mindent negtehettem. Túl sokáig poshadtan a vendéglátozás mocsarában, így amikor végre megkaptam álmaim értékesítési igazgatói állását, otthagytam, elment a kedvem az egésztől.