A fecske fogja

2.

A nyolcadik ütés után azt hittem abba hagyja. De nem tette. Pár cipozés után eltalálta a fejem. Majd utoljára annyit éreztem hogy lehuzza a nadrágját. És elsötétült minden.

//3-4 órával később//

-Istenem nilla! Jól vagy???-borult mellém Bius. -Azt hittem meghaltál.. -potyogtak a könnyei. -Még.... Még élek... Asszem... -sohajtottam fel fájdalmasan. -Hol van Fiona? -nyögtem ki. -Halkan! Shhh... Probál a szellőzőben jelezni valakinek... Hogy segítsen. -suttogta.
-Nem ne! Lefogunk bukni! -sirtam el magam.
-Nyugalom kérlek, jó? Nagy levegő!
-Bi... Biu... -nyeltem egyett. -Hánynom kell.... -amint ezt kimondtam, elhánytam magamat.
-Semmi baj nill. Oké? Nagy levegő! Ezt meg itt tüntessük el!!! -levette a harisnyáját és hirtelen valami hangosan koppant... A telefonom... Istenem a telóm nála maradt!  Gondolkoztam majd gyors felkaptam a földről.

Tárcsázni kezdtem a anyát de nem volt térerő... -Baszki! -Majd véletlélenül rányomtam a kihangosítás gombra és a telefonom hangosan elkezdte nyomni hogy:A HÍVOTT SZÁM JELENLEG NEM KAPCSOLHATÓ!

Elejtettem a telefont és probáltam minél gyorsabban kinyomni a kihangosítót, utána kaptam.

Hirtelen kicsapódott a vaskos ajtó és egy dühös ember állt ott egy késsel a kezében. Azonnal a legtàvolabbi sarokba kusztunk.

-Hol a harmadik??! -majd felpillantott a kinyitott szellőző járatra. -Picsába!-bevágta az ajtót és hallottunk hogy elkezd futni.

A telóm a hátam mögött rejtegettem majd ránéztem Biankára. -Elkell rejtenünk valahova! Gyorsan!

//Fiona szemszöge//

Dörömbölés... Hallottam ahogy valaki veszélyesen közeledik és fut. Épp hogy kimásztam a szellőzőből, futni kezdtem. Csak nem tudom hogy jó irányba-e. Majd hirtelen meghalottam ÖT.

-Drágaságom! Gyere elő! úgy se menekülsz! -nevetett.

Rengeteg osdi régi kacatott láttam meg, és egy szekrényt. Mivel túl közelinek véltem a férfi hangját. Bebujtam oda. Majd befogtam az orrom és a szám. Hogy ne hallja a lélegzetem se.

Halottam ahogy húz maga után valamit... Féltem rettenetesen... Majd hirtelen megállt. Nagyot nyeltem.

-Jajj kislány! -kuncogott. -Vérfoltot hagyni magad után butaság volt! Gyere ki szépen! És akkor nem bántalak.

Moccani se mertem csak elsírtam magam.

-Na gyere szépen!-ràntotta ki a szekrény ajtót.

-Ne kérem ne! Kérlek! -sikitottam.

Magához húzott és átölelt.

-Semmi baj te hülye! -bele markolt a hajamba és hátra huzta a fejem így a szemébe kelett nézzek.
-Megválunk pár tincstől, mitszolsz? -nevetett. Majd a kezében tartott csavatkulcsal fejbevágott.

Össze estem a kezeiben.

//elrabló szemszöge//

Csodás látvány volt látni ahogy a kis össze vert teste elém tárul és össze csuklik. Már alíg vártam hogy őt is megerőszakoljam ahogy azt a nagyszájút, de előbb megválunk egy kicsit a hajától. Fogtam a kést és belemarkoltam a hajába. Bele vágtam a tincseibe és csomóba kitéptem. Meg fogtam a lábát és végig vonszoltam a folyósón a kis pinceszobákig. Majd ilyesztoen be nyitottam. A két kis lány megilyedt. Arcomra egy mosolyz húztam majd berángattam eléjük a szökevényt.

//az én szemszögem//

-Fiona... -kaptam a szám elé a kezem.
-Nyugi felfog ébredni. Csak kicsit.... Elaltattam! -nevetett