A fecske fogja

3.

-Van egy nagyszerű hirem lányok!-kacagott.-Lesz új gazdátok! Van egy igen komolyan érdeklődő cég akinek épp kell két Szűz kislany. Mivel te drága! -mutatott rám. -Az enyém vagy, mert magamévá tettelek, ezért te itt maradsz szépen nekem! -nevetett. Kilépett az ajtón bezárta és elsietett.

Nem bírtam azzal törődni amit mondott, oda siettem fionához. A haja tiszta koc és folt volt. A teste csuron lila. Fejét óvatosan megemeltem és az ölembe tettem.

-Fiona... Ébredj kérlek! -suttogtam. Bius is oda terdelt mellém és simogatta a felkarját a barna hajú lánynak.

-Azt.... Azt mondta.... A férfi.... Hogy.... Elvisznek minket... És..... És... Te..... Itt kell maradj... -remegett a hangja. Éreztem a sírást probalja vissza tartani és nagyon fél. Emlékszek arra mikor anya elemgedett velük. Vigyázzatok magatokra. Azt momdtuk neki buszozunk.
-Bius... A mobil.... Probaljunk meg valakit felhivni!
-Jó ötlet Nilla! -kicsit lehangolt volt a hangja de elovettuk a telefont és feloldotta.

Beírta hogy 111 , kicsörgött... Megkönnyebülten sohajtottam.

Hirtelen és ilyesztően nyilt ki az ajtó és hirtelen eldobta a telefont a nővérem. A férfinek kellet pár masodperc hogy rájöjjön mit is csinaltunk. Majd egy nagyon dühös és ideges arcal álltunk szemben. Fel álltam a lányok elé kitett kézzel.

-Te retkes ribanc! -úgy arcon törölt hogy nem tudtam hogy fiu vagyok-e vagy lány. A földre estem és megindult az orrom vére. Ő csak felkapta telefont és a falhoz vágta. A telefon ripityára tört.

-Neeee! -estem kétségbe. -MIÉRT?! MIért... -sirtam el magam. Bele markolt a hajamba és felhuzott a földről és behúzott nekem eggyett. Bius jött volna segiteni de a srác elővett egy kést a zsebéből és a torkomnak szorította.
-Ott maradsz vagy megölöm. Értetted??? És te! Te hülye ribanc! Te jossz szépen velem. Ti meg mentek holnap el a picsába! -megragadta a hajam és kiráncigált az ajton. Idegesen becsapta majd egy ismeretlen szobába hurcibált majd belökött az ajtón. Sírtam.
-Kérlek, Kérlek! Ne bánts! Kérlek! -kusztam hátra a falig.
-Kit hivtatok???
-se... Senkit...
-KI A FASZOM HIVTATOK!?!
-111 -remegtem meg.
-gyere ide! GYERE IDE BAZDMEG! -remegve és szipákólva oda álltam elé. Alig birtam vissza tartani, rettegtem.
-Ölelj meg! -remegve elé lépdeltem teljesen és át öleltem de alig mertem hozzá érni. -Jó kislány! Semmibaj! Shh! -simitotta végig tincseim, majd hirtelen bele markolt a hajamba és hátra rántotta a fejem. Szememből a könnyek csak úgy döltek mint ha fólyók lennének.