A fecske fogja

5.

-Jó reggelt szépség! -simitotta végig valaki az arcom. -Kicsit kidöltél... -nevetett.
-Mi... Mitörtént....
-Már csak kettesben maradtunk!-vigyorodott el.
-Ne... Nem nem nem lehet.... -felpantam a földről és kiakartam szaladni. Ő megfogott  és megszoritotta a kezeim.
-Kiengedte meg? Itt maradsz a seggeden!!!
-Neeem! Kérem vissza a testvéreeem! -sirtam és kiabalatam az arcába.

Közre fogta az arcom majd össze szorította.

-Fogd be a pici szád Nilla. Amíg szépen mondom. Felviszlek a házba és megfürdesz szépen. Érve vagyok?

Kezeibe kapaszkodva probáltam valahogy a fájdalamas szorításból szabadulni.

-Nem hallom!
-igenn... -nyögtem ki. Elengedte az arcom és végig nézett rajtam... Egy szál póló volt rajtam. Se bugyi se semmi... Nem emlékszem hogy lett volna rajtam ruha....... Na mindegy.....

Elfordult és egy bilincset vett elő.

-Gyere szépen ide!
-Nem! Kérem vissza a tesóm! Most! -léptem hátra.
-Azt nem lehet butaaa.-kacagott idegesen. -Ők már Daniel tulajdanai. Egy kedves kis emberkereskedőé, nem is biztos hogy megélik a holnapot! -nevetett.
-Hogy tessék!?! -neki akartam esni. De egy ütésnél többet nem birtam tenni. Lefogott és megpofozott.
-Kérsz még eggyet!??
-Ne ne ne! - levágott még kettőt, majd ki csavarta a kezem és erősen össze bilincselte azokat.
-Még egyszer nekem jössz bazdmeg! Ököllel ültek meg! -suttogta az utolsó mondatott a fülembe. -És most gyere! -kezdett el rángatni kifele. Láttam hol tudott a nővérem barátnője kiszökni és a vérfoltott egy szekrény előtt. Majd egy szürke vasajtót. Az engem rángató ember kihalászott a zsebéből egy vokitokit és bele szolt, "nyisd az ajtót, hozom a lányt".

Majd kinyilt az ajtó és egy nagyon erős fény csapta meg szemeim. Egy beton lépcső tárult a szemeim elé és a férfi rögtön rángatni kezdett felfele.

-nincs rajtam rendesen ruha!... -fékeztem le a lépcső közepén.
-Kussolj.
-de nincs rajtam ruha!!
-kussolj már bazdmeg! -pofozott fel ujjabban.
Sírni kezdtem, rettenetesen fájt és még a szám is elharaptam.