Te vagy az igazi! [Tom Kaulitz] {Befejezett✅}

9.(Múlt)

Ekkor egy kicsit könnybe lábadt a szemem... Tom meg se szólalt. - Ne haragudj. Nem tudtam, hogy... Ennél a mondatánál félbe szakítottam. - Nem Tom. Te nem tudsz az apámról semmit, ráadásul még a gyermek koromról sem meséltem. Mondtam neki egy kis mosollyal. - Szeretnél róla beszélni? Kérdezte kíváncsian Tom. Erre csak bólintottam. - Az apám mindig is csak magával törődött. Én 6 éves voltam, a nővérem pedig 7 éves. Én mindig vissza húzódó voltam, soha nem csavarogtam, nem dohányoztam és nem fogyasztottam alkoholt. Eliza meg már 8 évesen házi buliba járt, dohányzott és rengeteget ivott. Néha még kórházba is kellet járnunk mer Eliza a kelleténél többet ivott. És ezekben a helyzetekben az fájt a legjobban, hogy csak 8 éves volt, én pedig egy tehetetlen 7 éves. Anya és apa ők ki nem állhatták egymást, se régen se most. Mivel rengeteget veszekedtek azon, hogy apa buliba járt és nem törődött a családjával. Néha én és a nővérem is bele keveredtünk ezek be a veszekedések be. Mindig is csak Elizára a nővéremre számíthattam, még talán most is. Eliza ápolt és etetett, vele jártam vásárolni, ő állt ki mellettem ha bántottak. Ha bajom volt neki szóltam de ez még most is így van. Nagyon szeretem őt és ő is engem. Volt egy borzalmas napunk amikor anyáék a kelleténél is többet veszekedtek és sokkal hangosabban. Akkor én 12 éves voltam, Eliza 13. Ahogy meghallottuk a veszekedést leszaladtunk az emeletről. Egyik pillanatba csak annyit vettünk észre, hogy apa keze lendül és anya arcán csattan. Mi oda rohantunk anyához. Én neki álltam apának de ő erő teljesen ellökött és nagyon nagyot estem. Eliza oda szaladt hozzám és leütötte apát. Azóta Eliza nagyon félt engem. Mint kiderült a vita tárgya az volt, hogy apa bele szeretett egy nála sokkal fiatalabb nőbe. Mint tudni kell apám 42 éves volt mikor elhagyott minket, a nő pedig 30. Az nap apa ott is hagyott minket ami anyát megtörte ahogy minket is. Amit mondtam neked, hogy megtámadtak azt ő tudja, mivel anya elmondta neki de a reakcióját nem tudom mer nem beszéltem vele. A mesém végére elkezdtem sírni. - Ne sírj Drágám! Sajnálom a gyerek korod de te nem tehetsz róla! Mondta Tom mi közbe ölelgetett és simogatott. - De! Erről egyedül én tehetek! Ha nem állok neki apának lehet, hogy velünk marad! Mondtam szipogva. - Nem Loretta! Ez nem igaz! Apátok nem volt jó hozzátok és ő is tudta, hogy jobb lesz nektek nélküle. Erre nem mondtam semmit. Letöröltem a könnyem és megpróbáltam kimászni Tom öléből de ő vissza húzott. - Tom mit akarsz? Kérdeztem tőle elmosolyodva. Válasz helyett egy hosszú szenvedélyes csókot kaptam. - Mostmár mehetsz! Mondta Tom egy ravasz mosollyal. Miután kimásztam az öléből lefeküdtünk aludni. De mielőtt elaludtunk volna Tom egy eléggé fura dolgot mondott...