Te vagy az igazi! [Tom Kaulitz] {Befejezett✅}

20.(Ne haragudj!)

Egyszer csak Tom megszólalt... - A szüleid még nem tudják csak a vérszerinti apád. Erre a mondatra nagyon megijedtem. - Hogy érted azt, hogy nem tudják? Kérdeztem Tomot mi közbe felé fordultam. - Nem mondtuk el nekik, és amúgy is Bill tudott először a dologról! Ezek után elkezdtem gondolkodni. Még is, hogy mondjam ezt el anyának? - Tom, ezt még is, hogy a fenébe közöljem anyával? Ráadásul nászúton vannak! Anya elfog ájulni! Mondtam szinte már kiabálva. - Nyugodj meg Drágám! Nem lesz semmi baj! Majd valahogy megoldjuk! Simogatta meg a combomat Tom. Az út további részében nem lényeges dolgokról beszélgettünk. Kb 7 perc múlva meg is érkeztünk a kórházba. Tom kinyitotta nekem a kocsi ajtót és segített kiszállni. Megfogta a kezem. - Nem lesz semmi baj! Adott egy rövid csókot, és már el is indultunk az épület felé. Amikor beértünk az ajtón rögtön az asszisztenshez szaladtunk. - Jó napot! Eliza Greyt keresem! Mondtam hebegve-habogva. - Jó napot! A 2. Emeleten a 23-mas kórterembe  van. Mondta, én megköszöntem és indultunk is a lifthez. A lift a 2. Emeleten megállt mi pedig kiszálltunk. Futva kerestem a 23-mas kórtermet. A folyosó közepénél meg is álltam. - Ez lesz az! Kiáltottam oda Tomnak aki egy pár lépéssel volt lemaradva. Miután mellém ért megsimogatta a hátam. - Talán jobb lenne ha kint maradnál! Parancsoltam rá. Igazából nem akartam, hogy Eliza felzaklassa magát ha meglátja Tomot. Tom adott egy puszit és leült egy székre. Vettem egy mély levegőt és lenyomtam a kilincset. - Te meg mit keresel itt? Kérdezte Eliza amikor meglátott az ajtóba. Amikor megláttam egyből elkezdtem sírni, oda mentem hozzá és leültem az ágya jobb oldalán található kis székre. - Anyáék nászúton vannak én pedig nem akartam, hogy egyedül legyél! Fogtam meg a kezét és lehajtottam a fejem. - Tom? Kérdezte kicsit ideges hangon. - Együtt vagytok még? Erre felkaptam a fejem de nem tudtam, hogy mit válaszoljak. - Hát igen...De ne légy ideges! Ő csak nézett engem és hallgatott. - Hívd be! Mondta kicsit erőszakosan. - Mi? Miért? Engedtem el a kezét. - Csak! Ne aggódj nem bántom! Mosolygott egyet. Kifújtam a levegőt, felálltam a székről, és kimentem a hosszú folyosóra, ahol Tom éppen telefonált. Amikor meglátott rögtön kinyomta azt a személyt akivel beszélt. - Mielőtt belém kötnél, Billel beszéltem és nem egy csajjal. Erre mosolyogtam. - Eliza beszélni szeretne veled. Mondtam egy kis fél mosollyal. - Ajaj. Szóval most engem csesz le azzal, hogy csak kihasznállak. Erre megráztam a fejem és intettem neki az ajtó felé, hogy menjen be. Amikor Tom belépett az ajtón meghallottam Eliza hangját. - Loretta! Kérlek maradj kint! Ezzel becsuktam az ajtót és csak vártam. 10 perc után Tom mosolyogva lépett ki Eliza kortermének ajtója mögül. - Na mi volt? Érdeklődtem. - Menj be és megtudod! Erre betotyogtam Elizához és ismét mellé ültem. - Szóval? Kérdeztem. Eliza megfogta a kezem. - Kérlek ne haragudj! Hülye voltam nagyon! Tom tényleg szeret! Loretta kérlek bocsáss meg amiért hátat fordítottam neked és nem látogattalak meg! Eliza elkezdett sírni ahogyan én is. - Semmi baj! Nem haragszok! Holnap is bejövök hozzád! Ő bólogatott. Adtam egy puszit a fejére és már indultam is. Az ajtóba álltam amikor Eliza még utánam kiabált. - Szeretlek hugi! Ez az a mondat amit nem mindig mondunk egymásnak, de anélkül is tudjuk, hogy nagyon erős köztünk a testvéri szeretet. - Én is nővérkém! Rá mosolyogtam és becsuktam az ajtót. Tom megint telefonált de most nem látta, hogy már kijöttem a korteremből ezért folytatta a beszélgetést. - Rendben! Szia puszi! Ebben a pillanatba csak is rosszra tudtam gondolni. - Puszi? Még is kivel beszélt? Majd kiderítem! Gondoltam magamba. A sírásom ellen küszködve hallottam meg a hangját, amint hozzám szól. - Na szóval indulhatunk Drágám? Csak bólogattam mivel hang nem jött ki a torkomon. Kisétáltunk az épületből Tom megint kinyitotta nekem a kocsi ajtót én pedig beültem. Utána ő is és elindultunk haza. Tom most teljesen fura volt. Nem simogatott, nem szólt hozzám. Haza értünk és felmentünk a szobába. - Nincs kedved később elmenni sétálni? Kérdeztem Tomot. - Majd inkább holnap! Adott egy hosszú csókot és lefeküdt pihenni. Mellé feküdtem, ő magához húzott és így aludtunk.