Deal

Tervek és Ismerkedés

Sirius mosolyogva figyelte az asztalnál ülő aranybarna hajú fiút. Látszólag nagyon bele volt merülve a telefonján megnyitott akármibe - Sirius le merte volna fogadni, hogy egy blog vagy valami teória az, amit ilyen érdeklődéssel olvas. A fiúra pont rásütött a nap, még ragyogóbbá téve kissé göndör tincseit, szemeit résnyire összehúzva állt meg az egyik kecses, hosszú ujja a képernyő felett, nem görgetve tovább. A pár számmal nagyobb, barna és kötött pulóverének ujjai könyékig fel voltak tűrve, kimutatva ezzel enyhén eres, vékonyabb, de kétségtelenül szexi kezeit. Pulcsijának anyagába egy dínó volt kötve, amit Sirius aranyosnak talált, csakmint az egész fiút - nem mintha ezt be merte volna vallani magának. 

Elvégre, Remus egy idegen volt. Tulajdonképpen csak a holnaputáni partira játszották el, hogy együtt vannak. Ennyi volt a lényeg. Szerezni egy ál-pasit, elmenni a partira, átvészelni az estét és kész. Utána nem fognak többet találkozni, valószínűleg el is felejtik egymást - és akkor majd Jameséknek bead egy szakítós sztorit, majd körülbelül két héttel a parti után. Ennyi volt az egész. Több nem is lehetett.

A pultnak támaszkodva tovább merült volna gondolataiban, de valaki ekkor megbökte. Bosszúsan megfordulva találta szembe magát egy nála sokkal bosszúsabb pultoslánnyal, aki fintorogva elétolt két poharat, bennük gőzölgő koffeinnel, majd miután Sirius fizettett, a lány vetett rá még egy utolsó mogorva pillantást, és a következő vásárlóhoz lépett. Sirius egy utolsó fejcsóválással felkapta a két papírpoharat, és mosolyogva indult meg az ál-pasija felé, aki, úgy tűnt, befejezte az olvasást és hunyorgást, Siriusra nézve várta kávéját, amire hosszas veszekedés után mégiscsak meg lett hívva. Nem mintha olyan helyzetben lett volna, mint aki tudta volna fizetni, de hát...a szándék a fontos, gondolta.

Remus hálásan nézett fel rá, mikor elécsúsztatta a kávét, majd lassan a pohár köré fonta mindkét kezét. Sirius a vele szemben lévő kipárnázott ülésre leülve jólesően sóhajtott - ez volt a napja első kávéja, amit Remus segítsége nélkül lehet meg se kapott volna, mert a kis büfé, amiben épp ültek, tényleg el volt rejtve. Pár percig csendben ültek, élvezve a csendet - csak az emberek halk szöszmötölése és beszélgetése hallatszott.

-Szóval. - köszörülte meg a torkát Sirius. - Kéne egy háttérsztori.

Remus whisky színű szemei ráemelkedtek, kérdés csillogott bennük.

-Ne nézz rám így. - mosolyodott el. - Ismerem annyira a barátaimat, hogy tudjam, totál ki fognak kérdezni. 

-Tényleg? - vonta fel szépen ívelt szemöldökeit Remus, halvány mosoly játszott ajkain.

-Ahha. Úgy kifaggatnak, ahogy csak lehet. - kuncogott fel a fekete hajú.

-Akkor szerintem kezdjük egymás életének megismerésével. - ivott egy kortyot a már kellemesen meleg folyadékból. - Csak hogy ne mondjunk egymásról semmi olyat ami nem igaz.

Sirius összehúzott szemmel, mosolyogva bámult rá.

-Úgy beszélsz, mint aki jártas ilyen témákban. - mosolygott sejtelmesen.

-Oké, oké, lebuktam. - hallatszott az aranyos, rövid nevetés. - Volt már pár ilyen helyzet az életemben. - vallotta be mosolyogva Remus. - De egyik sem ér fel ehhez, eddig. - vigyorodott el.

-Akkor ebben nyerő vagyok. - nézett rá kihívóan Sirius, még mindig mosolyogva. - Szóval? Ki kezdi a beszámolót magáról?

***

A gép indulásáig még körülbelül egy óra volt hátra. Miközben Remus az életéről és saját magáról is beszélt, Sirius elintézte a két repülőjegyet, egymás mellé. Elég vicces jelenet volt, mert Remus leállt a beszéddel, mikor Sirius a pulthoz ért, és egy igen zavarbaejtő beszélgetés zajlott le köztük.