Txt OneShot

Beomgyun és Yeonjun 2

Hanna szemszögéből

Miután visszatértünk a szállásra, el köztünk beszélgetni minden feléről. Majd mikor már mindent átbeszéltük rá vettük magunkat hogy hajnali 1 kor kéne már aludni.

Másnap reggel Anesztázia még aludt igy nem akartam felkelteni, ezért úgy gondoltam hogy el megyek egyet sétálni a közelben lévő parkba.
Pár perce sétálgathadtam a parkba és gondolataim véget neki mentem egy fiúnak, aki egy egyszerű fekete pulcsit és egy ugyancsak fekete farmert viselt.
"Bocsánat nem akartam neked menni." sajnálkoztam mert tényleg nem akartam neki menni az előttem álló személynek.

"Semmi baj, Beomgyun vagyok. Várjuk nem te vagy az a lány kinek oda adtam a photocard-ot? Èn csak bolintottam nem is tudtam volna meg szólalni se.
Tovább indultunk miközben beszélgetünk. Meg kérdezte hogy hogy hívnak én úgye udvariasan meghajoltam majd el is mondtam neki a nevemet.

Majd még tovább beszélgetünk és meg tudtam hogy van neki egy papagája, akit úgy hívnak hogy Toto. Én is meséltem neki a lakótársamrol és hogy nincs házi állatunk. Olyan gyorsan el repült az idő hogy észre sem vettük csak akkor mikor szólt a telefonom és drága barátnőm hívott amit fel is vettem és megkérdezte, "Hol vagyok e?"

Válaszoltam is neki hogy a parkban vagyok és beszélgetek Beomgyun-nal majd egyből bele sikitott a fülembe az után meg közölte hogy amint haza értem azonnal meséljek el mindent és ki nyomot.

Amint vissza értem Beomgyun-hoz egy cetlit nyomott a kezembe amin kettő telefonszám volt látható, és közölte hogy az az ő illetve Yeonjun-è. Majd megfordult és elindult gondolom haza, követtem ezt a példát és én is el indultam haza.

Haza felé megint a gondolatomba voltam merülve mert nem tudtam el hinni hogy csak véletlen találkozás volt.

Miután haza értem azonnal le támadt Anesztázia és el kezdett kérdezőskődni, én meg szépen nyugodtan próbáltam el mondani neki mindent. Miután pedig a cetlihez értem mind a ketten fel sikitotunk.

Már bőven le ment a nap is és este is lett ezért ugy döntöttünk hogy le fekszünk aludni. Anesztázia könnyen el is aludt viszont én csak forgolodtam és gondolkodtam a mai napon. Majd egy hirtelen jött ötletből vezérelve ki kerestem a cetlit (ami a konyhában volt) és rá irtam Beomgyun-ra.

Hanna: Szia Beomgyun Hanna vagyok.

Beomgyun: Éppen ir......