Mindenki vágyik egy kis békére, sok lemondással és tűréssel.
Aszódt szívünk lángja pukkant, megvágjuk éles késűnk élével.
Csak egy kis szeretet adjunk meg egymásnak, de ez mindhiába.
Szülők ezrei fedik fel ezt a titkot, nem a gyermekek hibája.
Porból lettünk és majd porrá válunk, A halál.csendjére várunk.
Isten meg segít, és te csak remélsz, De csak egyszer élsz.
A közös béke a szívünk repedezett kulcsa, De ennek kullancsa.
A fájdalom ezer tűrésre vár, a sorsunk olyan mint egy kártyavár.
Reméljük hogy egyszer megváltozunk, helyette sírva kiáltozunk
Nem tudjuk elviselni a fájdalmat, Helyete dícsérjük a hatalmat.
Bú, kín, szenvedés és ármány, ez a szívűnkben egy járvány.
Elviseljük a viselhetetlenséget, és kimondjuk a lehetetlenséget.
A családunk már eggyé vált, a szeretet csak tovább várt.
Sose aggódj hitetlenkedve, Ha már örömödnek nincs kedve.
Nagyapáink mondták eztet rég, Ne aggódj te kis szerény,
Tolj a világra, ne félj, az életedben van még remény.
