A Leukémia, a láthatatlan ellenfél, Az életünkre veszélyt szór szerte az éjfélen. Vérbetegség, mely titkon belénk hasít, De hittel, erővel küzdünk, meg nem hódít.
A fehérvérsejtek csatába indulnak, Világosan, tiszta szándékkal indulnak. A csontvelőben születnek, nőnek, énekben remélnek, Küzdenek, erősödnek, a betegséggel remélnek.
A kezelések, mint viharok, zaklatják testünket, De lelkünk erős, harcra készen vesszük fel a fegyvert. A betegség nem lehet az örök sorsunk, Hisz a pillanat varázsolja majd helyére a mosolyunk.
Az orvosi csapatnál erősebb lesz a lelkünk, A szeretet és a támogatás erősíti a szívünk. A barátok, családok, akik mellettünk állnak, Hűséggel, szeretettel, minden nap harcra készen várnak.
Legyőzni a Leukémiát, az a küldetésünk, Hajszálnyi reményért küzdünk, boldogan ölelünk. Mint ragyogó napsugár, áttörve az ég felhőit, Mi is gyógyulást szeretnénk, szeretnénk, hogy te gyógyíts.
A Leukémia nem vész el, ha rajta hagyjuk, Szükséges, hogy előle továbbra is meneküljünk. Nem adjuk fel a harcot, kitartunk a reményben, Nem csak az életünket, de mások sorsát is megváltoztatjuk vele.
Legyen erő azoknak, akikben a betegség él, Hisz minden nap küzdeni kell, hogy magunk mögött hagyjuk a sebet. Egy közös harcban vagyunk, légy bátor, hisz nem vagy egyedül, A szavaink tartanak erőt, hittel gyógyíthatjuk meg a szívünk sebeit.
