Jimin szemszöge
Ez nem történhet meg újra velem. De nem bírok ellenállni neki. Lunám felülkerekedett rajtam mert megérezte az alfa farkasát akit már két éve kereset minden egyes heatemnél.
Még mindig nagyon jól csókol.
Elválik ajkamtól mert már alig kapunk levegőt.
Meg próbálok hatni lunámra hogy fejezze be mert ebből sokkal nagyobb baj lesz de nem sikerül túlságosan gyenge vagyok parancsolni neki.
Az alfa tovább folytatja izgatásom lassan halad fülem mögé apró csókokat adva egészen le a nyak és váll hajlatomhoz ahol a legjobban érezni az illatomat.
-Ah.. -nyög bele a nyakamba. Közben mélyen szippant mint aki nem akarja soha elfelejteni ezt az illatot.
-Olyan ismerős ez az illat. -suttogja fülembe.
Erre megriadok. Hogy-hogy ismerős? Ilyen gyorsan elfelejtett volna. Ezt nem hiszem el.
Próbáltam szabadulni tőle de nem nagy sikerrel mivel farkassa erősebb volt.
Belül küzdötem lunámmal legszívesebben felpofoztam volna.
Ébresztő kislány most ennek nincs itt a helye és ideje.
Az alfa érezte hogy vergődök így egy kicsi helyet hagyott nekem és ezt kihasználva tudtam ami következik ezek után az lehet a halálom lesz, de muszáj kizökkenteni ebből a helyzetből Jungkookot.
Így felemeltem kezemet és óriási lendülettel minden erőmet összeszedve pofon vágtam őt.
Erre nem számított, de én sem. Hirtelen kezemet arcomhoz kapom kitágult szemekkel nézek az előttem álló Jungkookra és nem hogy jobb lett volna sokkal rosszabb lett a szeme szinte izzott a méregtől.
Most jött el az alkalom, hogy elmenjek még mielőtt torkomnak ugrik vagy kezdjek imádkozni. De a lábam nem mozdult nagyon féltem.
Ekkor megszólalt a telefonja ami miatt kezdet újra normális színű lenni a szeme így tudtam a farkasa kezd visszavonul.
A gyógyszer hatott így kezd enyhülni a lázam, tudtam a java ezután jön.
Nem hagytam időt Jungkooknak kérdezni is bármit így kihasználva a telefonhívást gyorsan kiszaladtam a mosdóból egyenesen barátom karjaiba.
-Jimin. Hol a jó fenében voltál.? -kérdezi tiszta idegesen.
-A..mos-dó-ban.-alig bírtam kinyögni ijedtségemben.
-Na jól van. Gyere mert lemaradunk a bemutatásról.
Elkezd húzni magával be a nagyterembe. Közben hátra néztem nem-e követ Jungkook, de sehol nem láttam.
-Nos hölgyeim és uraim. Hadd mutassa be az új Vezérigazgatónkat aki mától átveszi a munkámat. -fejezi be beszédét Namjoon.
-Ajs.Pont jókor értünk vissza. -mondja Tae.
De én valahogy elvesztettem a fonalat. Még a mosdóban történtek hatása alatt vagyok.
-Íme... Jeon Jungkook. -mutat a színpadi lépcső felé és én lassan nézek oda. Szembe találom magamat a múltammal és most már a jelenemmel is.
Nem tudok mit csinálni csak őt figyelem ahogy könnyedén mozog a főnököm felé. Sokat változott ezt a mosdóban nem tudtam megfigyelni, de éreztem hogy más mint két éve.
Közben mindenki elkezd körülöttem tapsolni mikor a mikrofont fogja meg kezében.
De én sok hatása alatt csak állok bambán és figyelem őt.
-Khm. Jimin. -bök oldalba Tae.
-Hm.. Mi baj van? -kérdezem de ő csak suttogva próbál valamit mondani, de nem értem.
-Túl erős. Megint. Próbáld visszafogni magadat. -suttogja fülembe.
Már megint kiengedtem az illatomat a nagy zavaromban.
De hogy tudnék ilyen helyzetben nyugodt lenni.
Ahogy kezdtem le nyugodni úgy kezdtem érezni magamon egy fura tekintetet.
Gyorsan körbe néztem és egyenesen Jungkook szemeibe néztem.
Nem értem...
Mi történt vele?
Miért nem ismert fel?
Mi a fene folyik itt.
Csak két év telt el azóta, hogy elment és máig nem is jelentkezett. A hívásaimat sem fogadta.
Hívtam, nem is egyszer amikor megtudtam terhes vagyok, de mindig elutasított.
De ez már a múlt nem akarok ezen rágódni. Most csak ki akarok szabadulni ebből a hatalmas tömegből.
-Tae menjünk. -szólithatom barátomat, de ő nem vevő most erre.
Elmerült Yoongi szemeiben.
Hát igen szerencsétlen barátom szerelmes.
Miért szerencsétlen? Mert szegény rossz lóra tett, mivel Yoongi a csajokért van oda. De hát bármi megtörténhet. Tae nem az a típus aki könnyen feladja.
-Jimin várjunk még egy kicsit. A buli csak most lesz érdekes. -kérlel könyörögve.
-Akkor te maradj én megyek. Nem érzem magam jól. -így otthagyva választ sem várva siettem ki az épületből a friss levegőre.
Ahogy kiértem mélyen szippantva a friss levegőbe hirtelen citrom illatot érzek meg.
Miért követ engem? Lassan fordulok meg és szembe találom magamat vele.
-Ki vagy te?
YOU ARE READING
Titkok hálojában (Jikook🔞)
Fanfiction-Jimin siess már elkésünk. -kiabálja Tae. -Ugye érted mi a dolgod? -kérdem Jennyt a babysitert. -Igen Mr. Park. igérem minden rendben lesz. -Jaj Jimin ne idegeskedj nem lesz semmi baja a kislánynak.
