Titkok hálojában (Jikook🔞)

8.rész

-Emlékek...pillanatképek a múltból.
-Értem. -rám pillantot. De én elforditottam fejemet mert félek mit fog mondani.
Lehet csak egy éjszakát akart tőlem?
Miért gyengültem el?

Lizzy?....

Jungkook szemszöge:

Még mindig Jiminen fekve szorosan öleltem át így próbáltam őt nyugtatni, hogy ellazuljon.

Az a furcsa érzés amit egész délután éreztem, kiszivta minden energiámat.

Megbocsáthatatlan amit tettem. Felelőtlen viselkedés.

Sajgó fejemben furcsa képek jelentek meg. Még soha életemben nem veszítettem el így az önuralmamat és nem értettem, hogyan történhetett meg mindez. Mintha megszàllt volna valami. Igen megszàllt valami egy omega isteni narancs illata.

Néhány emlékfoszlány egyre erősebb, egyre gyakrabban villan fel a fejembe, de abban percben el is tűnik.

Próbáltam mozdulni de annyira elzsibbadt a karom hogy muszáj volt ezt a gyengéd idilt megtörni bármi is lesz a következménye.

-Khm.. Jimin? -simitottam végig arcán mert időközben láttam hogy elszenderült.

-Istenem.-suttogtam fülébe ahogy próbáltam kihúzodni Jimin szűk rózsájából. -Korábban felkeltünk egyáltalán az ágyból? - nyögve kérdeztem miközben oldalra fordultam. De ahogy Jimin arcát elnézve hiba volt ezt kérdeznem.

Jimin szemszöge:

-Miről beszélsz? -löktem Jungkook kezét a derekamról és ültem fel az ágyban és egy hatalmas pofont lekevertem neki.

-Arról az egy éjszakáról beszélsz amit együtt töltöttünk és aztán se szó se beszéd eltűntél.Egy hónapig randiztunk amikor próbálkoztál ágyba vinni és mikor sikerült leléptél.Mindenemet adtam neked, de ez téged nem érdekelt még az sem, hogy terhes lettem.

Írói szemszög:

Jungkook a hátán feküdt és látszólagos nyugalommal hallgatta Jimin dühkitörését.

Ez a nyugalom olaj volt a tűzre Jimin legszívesebben két kezével folytotta volna meg. De visszafogta magát így felállt az ágyból maga köré tekert egy paplant, hogy takarja meztelenségét.

Szégyellte magát összeszedte nadrágját és egyáltalán nem nézet hátra mit csinál Jungkook, aki még mindig némán feküdt az ágyon és ujjával homlokát masszírozta.

Jimin a paplant és a nadrágját meg fogva igy indult el az ajtó felé.

Jimin szemszög:

Azonnal ki kell jutnom innen. Ki ebből a szobából, ki ebből a házból.

-Nem hiszem el hogy ezt tettem veled. -rekedtes hangját hallva megálltam az ajtóban.

-Nem tudod,vagy nem is akarod elhinni?

Mikor megfordultam láttam Jungkook felkelt az ágyból és elindul felém. A teste aranylóan csillogó izmai, képtelen voltam levenni róla a szemem, de dühös is voltam magamra a gyengeségre.

Miért pont ő van rám ilyen hatással?

-Nos ha engem kérdezel az a legnagyobb gond hogy Te nem is akarsz emlékezni, Jungkook.

Jungkook megrezzent és hirtelen kézmozdulatától megijedve láttam ahogy eltűnik egy másik szobában.

Újra egy fájdalmas pillanat.

Miért hagytam hogy ezt tegye velem?

Sírva befutottam a fürdőbe rendbe tenni magamat.

Mivel az ingem a nappaliban volt így elindultam a lépcsőn a nappaliba.