Nem is mondtam merre lakom. -nézzek rá, de még mindig csendben van.
-Mert nem hozzád megyünk.
Érzem, hogy egy pillanatra rám nézett.
-Fölösleges megjátszanod, hogy minden rendben van. -csípősen oda szóltam neki. -Nem kell bizonyítanod, hogy minden rendben van.
Jungkook egy pillanatra felém fordult.
-Korábban nem voltál ilyen lenéző.
Ez meglepett. Honand tudja milyen voltam korábban, hisz azt mondta elvesztette az emlékeit.
-Valóban. Nem azt mondtad nem emlékszel semmire?
Hirtelen Jungkook újra elsápadt.Megijedtem nehogy most legyen rosszul ezért megpróbáltam a tarkóját masszírozni ahogy ő csinálta.
-Ne aggódj. Nincs baj. -pont piros lámpát kaptunk így egy pillanatra be hunyta szemét és mélyeket lélegzett. -Megpróbálom kezelni az ájulást.
Míg piros volt és Jungkook csukva tartotta szemeit, így volt időm végig nézni rajta. Nem volt olyan erős mint akinek mutatja magát, inkább furcsa erőtlennek tűnt. Lehet mégis igaza van és nem emlékszik semmire. Olyan betegnek tűnik mint aki most jött ki a kórházból egy súlyos baleset után .
-Jobban vagy? -kérdezem tőle mikor újra elindultunk.
-Hm… -alig hallhatóan mondta nagyon megijedtem. Kezemet lábára tettem.
-Megijesztesz.
-Ne aggódj. Egy kicsit jobban vagyok.-közben megfogta kezemet ami éppen a lábán pihent.
-Most biztos azt gondolod rólam, hogy drogos vagyok esetleg egy alkoholista akinek szüksége van egy italra. Ugye Park Jimin.
-Abszolút nem vagy vicces. És kérlek ne mond így ki a nevem.
-Miért? Hogy mondtam? -közben kiértünk a városból ahol már nem volt olyan sűrűn lakott részek.
-Mintha gúnyolodnàl. -Jungkook hirtelen fel nevetett.
El húztam kezem Jungkook lábáról és kinéztem a mellettünk elsuhano tájra. Nagyon kevés házak voltak, de amiket láttam számomra megfizethetetlenek.Mind egytől egyig gazdagságról árulkodott.
Nagyon elmélyültem a táj megfigyelésében így észre se vettem mikor Jungkook szólt hozzám.
-Nem viselsz gyűrűt? -meglepett a kérdése.
-Tessék? -meglepetten összerezzentem. Ránéztem Jungkookra és láttam, hogy a kezemet figyelte.
-Egyáltalán nem hordasz gyűrűt. -állapította meg.
-Talán kellene? -kérdeztem tőle.
-Csak megállapítottam.
Közben egy pillanatra ránéztem Jungkook kezére amivel jelenleg a kormányt fogja.
-Te sem hordasz gyűrűt.
-Én nem is vagyok egy kislány büszke apukája.
Te jó Isten Lizzy el is feledkeztem róla. Hogy feledkezhetem meg róla , hisz két éve hallani sem akart rólunk. Most itt vagyok vele és hozzá tartok.
-Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nincs Alfa az életedben.
-Így igaz nincs.-mondtam kicsit szomorúan.
-Megérkeztünk.
Észre se vettem mikor már jó ideje megállt az autóval és nyugodtan beszélgetünk. Most kezdtem érezni, hogy az autó telli van Jungkook citrom illatával ezért lettem olyan nyugodt.
YOU ARE READING
Titkok hálojában (Jikook🔞)
Fanfiction-Jimin siess már elkésünk. -kiabálja Tae. -Ugye érted mi a dolgod? -kérdem Jennyt a babysitert. -Igen Mr. Park. igérem minden rendben lesz. -Jaj Jimin ne idegeskedj nem lesz semmi baja a kislánynak.
