Mikor rá néztem az illetőre lefagytam.. Dash. Dash volt az n-nem tudom hogy hogy kerül ide és nem akarom látni őt és pánikot kelt bennem.
-Szia-Te meg mit keresel itt????
-Csak jó újra látni téged.. megvaltoztal és én is.. Ha gondolod..
Nem hagytam befejezni a mondatot, a szavába vágtam.
Nem gondolok én semmit Dash csak azt hogy menj el.
-Sajnálom és megváltoztam higyj nekem legyszives.. Beszéljük meg.
- Te nem léptél rajtam túl? És egyáltalán miért ültél le mellém?
-Csak meglehetődtem hogy újra itt vagy.
Tommal mi a helyzet?-kerlek ne kezd és nincs hozzá közöd. Nem vagyok vidám állapotban tehát örülnék ha magamra hagynál.
-De..
Telljesen ki zártam őt és felhívtam Gustavot hogy jöjjön értem mert ez követne engem hazáig.
10percen belül már itt volt értem Gustav. Addig meg megpróbáltam Dasht lekoptatni.
Time skip
Hazaértem és megköszöntem Gustavnak hogy haza hozott. Ez a találkozás bele tiport a lelkembe. Hat elég volt nekem a reggeli esemény, nemhogy ez.
Igaz most nem akarok Tommal beszélni de meg is úgy éreztem hogy szükségem van rá.. nagyon hiányzik és el akarom felejteni azt ami reggel történt.. haragszom rá se egyszerre érzem hogy beszélnem kéne vele. Na mindegy.. majd este.
Bill berontott a szobámba hogy meseljek mi történt reggel. Igazából annyira nem akartam róla beszélni de valakivel muszáj volt megbeszéljem. Tehát elmondtam neki.
-Bill nagyon rosszul éreztem magam reggel. Tuti hogy itt valami nem oké mert Tom nem ilyen..
-Tudom nekem is feltűnt ezek után. Hat nemtudom mit kéne csinálni de a végére kell járni valahogy. Nagyon sajnalom és nem akarlak téged ilyen szomorúan látni.. nekem a boldog adelera van szükségem. Ha te szomorú vagy, akkor a látvány tesz engem szomorúvá..
-Ahj Bill.. bárcsak ne költöztem volna vissza...
-Ne mondj ilyet kérlek. Nélküled nem vagyunk telljesek
-De annyira feleslegesnek érzem magam..
Ekkor ránk rontott Tom
-az utolsó mondatot hallottam ám.
Bill kimennél?-Persze
Bill kisérált
-Mit akarsz Tom?
-Igazság szerint tényleg szeretlek... De csak a banda érdekét és a te érdekedet néztem.
-Tom de én nem tudok nélküled élni. Ha nem lehetek veled akkor inkább ne is éljek..
-kérlek ne mondj ilyet..nagyon fáj ezt hallani.
Az isten is úgy akarja hogy mi együtt legyünk és nekünk többnek kell lennünk mint barátunk-Eddig nem így gondoltad..
-De nem tudom mit értek közbe mégis szeretlek.
-Dontsd mar el Tom mit akarsz.
-Téged..
-Ennek nem kéne idő?
-Amiota élek ismerlek és amióta ismerlek Szeretlek telljes szívemből. Oda adnám magamat érted. Szakadékba ugranék érted kérlek értsd meg őszintén beszélek higyj nekem. Nem akarok mást, tudom hogy a reggeli dolog nagyon fájt.. nekem is fájt. Nem gondoltam át mit akarok és azt sem mit mondok. Feléd húz a szívem évek óta. Ennek így kell lennie.. higyj nekem
-Szeretlek..
-Ennyi?
-Nem.. Tom Kaulitz értsd meg hogy kurvara szeretlek és képes lennék meghalni csak hogy veled lehessek örökre és tudom hogy most ez butaság de nekem fontosabb vagy mint saját magam...
Amint ezeket a sorokat említettem elsirtam magam és Tom lassan oda sétált hozzám, felemelte az állam letörölte a könnyeim majd megcsókolt
Aztán ez már nem csak sima csók volt.. éreztem a szín tiszta vágyat és az őszinteséget. Akarta ezt..Bocsiika hogy rövid rész:(( holnap esküszöm rakok ki még<333
YOU ARE READING
Szeretném ha tudnád... ~𝑻𝒐𝒌𝒊𝒐 𝒉𝒐𝒕𝒆𝒍✭
Teen FictionHelo, Adele Roen vagyok a történetem zűrös napjaimról szól. Vissza költöztünk a régi házunkba. És onnantól kezdődött az érzelmi hullámvasút.❤️🩹 remélem tetszeni fog..