Snow Dance | HYUNLIX✔

Mosoly

Hyunjin egész nap a szobájában volt és gondolkodott, hogy hogyan tudná átbeszélni a dolgokat a kisebbel. Tudta, hogy saját maga nem tudná nyugodtan végighallgatni, Felix meg semmit nem mondana el, hisz miért tenné? Soha nem monde el semmit, addig amíg nem fenyegetik meg és Hyunjin utálta a kisebbet bárhogy is bántani. Érezte, hogyha nem lépnek egyről a kettőre akkor Felix sorsa rosszabb lesz az eddigieknél. 

És hogy Felix mit is csinált hat órán keresztül? Semmit. A nappaliban ült és várt. Nem tudta mire vagy kire, de várt mintha ez megmenthetné bármitől is. Hisz ő sohsem mert lépni, bármennyire is úgy látszik, hogy erős személyiségü. 

Este nyolc és se Hyunjin se Felix nem mozdult el.

-Ennél jobban már ugysem utálhat.-sóhajtott Felix és elkezdett a fekete szobájához menni. Igazából azt se tudta, hogy miért megy oda, mert a teljes igazságot biztos, hogy nem mondja el, legalábbis így tervezi. Hazudni, hisz abban a legjobb és leghitelesebb. 

Két kopogás után benyitott a szobába és Hyunjin látta az ágy szélén ülve. A fekete fel sem nézett a kisebbre, mert annyira elmerült a gondolataiban, hogy még a kopogást sem hallotta. 

-Hyunjin...-Felix suttogot, de a magasabb azonnal felkapta a fejét és a kisebb elé sietett, hogy megölelhesse, de Felix hátrálni kezdett a nagy lendülettel érkező Hyunjin miatt.

-Sajnálom.-szipogta a szeplős. Elege volt már a sírásból és már a szemei is fájtak, de egyszerűen nem tudta már visszatartani.-A-annyira s-sajnálom!

Hyunjin szíve ismét tarabokra tőrt, mert így kell látnia a kisebbet. 

-Mégis mit? Nekem kéne bocsánatot kérnem, amiért üvöltöttem veled. Nem tettél semmi rosszat.-mondta Hyunjin és kezével végigsimított a szeplős és puha arcon. Felix egyhelyben állt és kezét vizslatta. Nem tudott mit mondani, még hazudni sem tudott hisz nem volt miről. 

Egyikük sem tudott mit mondani vagyis egyikük sem tudta, hogy hol is kéne folytatni azt a beszélgetést amit még el sem kezdtek. 

-Felix nem kérdezek semmit, inkább meséljünk egymásnak magunkról. Vagyis nem ismerlek téged eléggé és te se engem. nem tudunk egymás családjáról, gyerekkoráról meg hasonlókról. Szóóóval mi lenne, ha elkezdenénk?-hadarta el Hyunjin, utána pedig pironkodva hajtotta le a fejét, de hogy mitől jött zavarba azt még ő sem tudja. 

-Miért vagy zavarban?-kérdezte Felix egy hamis mosolyal, hogy terelje a témát. 

-Ne csináld ezt.-nézett rá a fekete.

-Mit?

-Ez a sok hamis és fájdálmas mosoly és nevetés. Meddig akarod mér megjátszani magad?-kérdezte a magasabb és Felix álla alá nyúlt,  hogy fejét felemelhesse. Felix könnyáztatta arcán ott virított az a mosoly amit már gyerek kora óta betanult és használ. 

-Mikor voltál igazán boldog? Lényegében még gyerek vagy, de már most elfelejtettél mosolyogni.-suttogta szomorúan Hyunjin. 

-Elfelejtettem volna? De hisz amikor korcsolyáztunk akkor...

-Mosolygotál és nevettél, de az a  valódi volt vagy a betanult?-kérdezte Hyunjin. Igaz cseppet sem így tervezte ezt a beszélgetést, de legalább haladnak, kivételesen nem hátra. 

-Mi az hogy betanult?!-háborodott Felix a kisebb. -agyadra ment az egód vagy mi? Egy mosoly van és kész nincs olyan hogy "betanult". 

-Menekülsz, mindig minden elől csak menekülsz.-folytatta Hyunjin. Most mindent rázúdít a szeplősre, hogy tudja, hogy nem jó az amit csinál és hogy rájöjjön mit is csinál. 

-Mi az hogy menekülök!?! Azt hiszed, hogy minden rólad szól? Nem is ismersz egyfolytában csak azt hajtogatod, hogy segítesz, de miben? Nem is kell a te segítséged. Amióta az életemben vagy minden sokkal roszabb-

-Mi? Mi a rosszabb? Netán visszaakarsz menni ahhoz az őrült apádhoz? Nagyon szívesen visszaviszlek! Kíváncsi vagyok túlélsz e ott egy hónapot, de erősen kétlem! Vedd észre magad! Azt a kurva sok álcát amit magadra húzol csak hogy megfelej! Menekülsz megfelelsz aztán meg mosolyogsz, mintha minden fasza lenne, de nem az! Ébredj fel Lee Felix. Én abba a Felixbe szerettem bele akit hárrom évvel ezelött a jégen láttam. Aki képes volt legyőzni engem és megszegte az apja szavát...én nem tudom, hogy mi volt akkor sőt azt se tudom, hogy mi van most. Igazad van, mindig azt mondom, hogy segíteni fogok, de azt sem tudom, hogy hogyan tudnék. Semmit nem tudok.-ült le Hyunjin az ágya szélére és tenyereibe temette fejét. Felix csak állt és próbált értelmesen cselekedni, de semmi nem jutott eszébe. Egyfolytában az forgott agyában,  hogy mond el az igazat És Felix döntött. Végre elmond mindent az életéről egy olyan életről, amit megátkoztak. 

-Engem eladtak... 

Hali. :) Remélem tetszett:) Nincs átolvasva! Haza jöttünk a Balatonról, és így ma meg holnap tudok könyvet írni, de utána visszamegyünk nyaralni. Remélem mindenkinek jól telik ez a maradék nyári szünet. És elsírtam magam amikor megtudtam, hogy jövő héten suli. Jobban átkozom mint bárki mást! Remélem nem csak én vagyok vele így 😭🙃