Snow Dance | HYUNLIX✔

Tábor

Egy hét telt el azóta a nap óta, hogy Felix elaludt Hyunjin ölében. Amikor a szőke már felkelt otthon találta magát, de apja cseppet sem volt boldog és ennek meg is volt a következménye. Felix szidta magát azért, mert közelengedte magához a magasabbikat és mert megnyílt elötte. Azóta egyáltalán nem akar találkozni senkivel.

Éppen telefonját bámulja, amikor hívást kap egy nagyon régi barátjától.

-Szia Chan.-szól bele halkan a készülékbe. 

-Szia Lix rég beszéltünk. Minden oké?-kérdezte az idősebb. 

-Igen, persze.

-Azon gondolkodtunk a haverokkal, akikkel multkor együtt voltunk a csarnokban, hogy meghívnánk téged egy korcsolya tábor féleségbe. Egy edző tábor. Apukádnak meséltem róla, de azt nem tudja, hogy kori tábor. Azt monduk neki, hogy illem és szabály iskola. Holnap délben indulnánk és reménykedünk benne, hogy van kedved eljönni.-mondta Chan. Felix nem tudta, de a másik oldalt ő ki volt hangosítva és mindenki a válaszára várt. 

-Hát nem tudom.-mondta a szőke és próbált egy hihető kifogást kitalálni.-Meddig fog tartani?-kérdeszte. 

-Két hét, fiúk lányok külön vannak. Tökéletes szállás és étel. Nem leszünk sökan, összesen kb 60.-mondta egyre izgatottabban Chan. A háttérben mindenki összeszorított ujjakkal imátkozott, hogy eltudják rángatni a kissebbet az apjától.

-FELIX!-hallottak meg egy dühös hagot a háttérben. Hyunjin azonnal felfigyelt és kikapta a telefont barátja kezéből. 

-Hangosíts ki!-mondta Hyunjin és Felix tette amit kért. Amint megnyomta a kis gombot apja rontott be szobájába. 

-Jó estét Mr. Lee. Felix barátja vagyok éppen most tarok hozzá, hogy eltudjam neki mondani, hogy miket kell vinnie a holnapi illem táborba. Mivel a fia eléggé lusta és rendetlen ezért inkább segítek neki, ha nem baj.-mondta Hyunjin. Felix apja nagyot sóhajtott, majd kilépett és becsapta az ajtót, mire a szőke összerezzent. 

-Mindját ott vagyok Lix, két perc.-mondta még gyorsan a fekete és kinyomta a telefont.

-Ügyes mentés haver. Vigyázz Felixre és bármi baj van hívjatok.-mondta Chan.

----

 Felix nem tudta, hogy nevessen e vagy sírjon. Most akkor holnap tényleg elmegy egy tök idegen csoportal egy két hetes táborba? 

-Akarom én ezt?-kérdezte halkan Felix magától. Nemsokára a ház csengője szakította ki gondolataiból. Lassan felkelt ágyából és lábujjhegyen leosont az ajtóhoz. 

-Szia.-köszönt Hyunjin, de Felix csak megfogta  akarját és berántotta a házba. 

-Vedd le a cipőd, siess!-mondta a kisebb és megfordult, hogy feltudjon menni a szobájába, de az apja megállította ebben. 

-Szóval barátkozunk?-kérdezte ittasan a férfi és a kezében lévő alkoholos üveget teljesen meghúzta.

-N-nem csak segít-

-Csak segítek összepakolni. Este is itt maradok, hogy pár alap szabályt átismételhessünk.-vágódott a szőke mögé Hyunjin, mire Felix hátrébb lépett és a fekete mellkasához simult.

-Végre valaki, aki akar foglakozni ezzel.-horkantott a férfi és már el is ment szobályába. Felix lehajtott fejjel nézte a földet. 

-Mehetünk?-suttogta Hyunjin a kisebb fülébe akit kirázott a hideg, de jó értelemben, amit a magasabb észre is vett. A szeplős aprót bólintott és elindult a lépcsőn.

-Most egész végig ott fogsz állni?-kérdezte Hyunjin miközben elterült a szőke ágyán. Már lassan fél órája áll Felix az ajtaja elött és a másikat nézi. A fekete ezt megunva felkelt és a kisebbhez lépett, majd egy hirtelen mozdulattal fállára dobta. 

-Hé, Hyunjin!-síkította a szeplős és a következő pillanatban már az ágyon találta magát. A fekete is levetette magát az ágyra a kisebb mellé és a plafont kezdte nézni. 

-Szeretnél holnap jönni?-kérdezte Hyunjin. 

-Nem tudom, hogy hol jobb. Egy idegen csapatban vagy az apámmal.-nevetett fel Felix. 

-Teljesen normális, hogy félsz, de az lenne a legjobb hogyha társaságba kerülnél. Ha pedig nem tetszik, akkor elviszlek hozzánk és ott leszünk két heten keresztül.-ajánlotta fel a fekete.

-Ezt most büntetésnek ajánlottad fel?-kérdezte a kisebb. 

-Inkább menekülő útnak.-válaszolta a fekete és a szeplős felé fordult. Felix csak egy idő után vette észre, hogy nézik és fejét oldalra fordította. 

-Megváltoztál.-mondta a kisebb. 

-Te is.-suttogta a fekete és kezét a szeplős arca tette és cirógatni kezde a puha bőrt. Felix meglepődött a furcsa gesztustól, de nagyon is jól esett neki ez a fajta érintés.
Ez jobb mint a pofonok.-gondolta magában. 

-Elhiszem.-mondta Hyunjin, mire a kisebb meglepődött. 

-Bocsánat, nem akartam hangosan kimondani.

-Semmi baj, nem hallottam semmit.-kacsintott Hyunjin. Hüvelykujjával végigsimított Felix alsó ajkán, mire a kisebb elfordította fejét zavarában. 

-Apádnak megígértem, hogy szabályokat is tanulunk. Első szabály:  Próbálj bízni bennem.-mondta Hyunjin és a kisebb fölé mászott. Felix lelégzete felgyorsult és szemei össze vissza cikáztak. 

-Hidd el senki nem akar neked rosszat, ha velünk vagy.-mondta a fekete és a kisebb homlokára csókolt, mire Felix arca felvett egy pirosabb árnyalatot. 

-Rendben?-kérdezte a fekete. 

-Ühüm.-bólogatott a megszeppent szőke. 

-Kezdjünk pakolni, holnap minden megváltozik és minden sokkal jobb lesz.-mondta Hyunjin és leszállt Felixről. 

Higgyek neki?-kérdezte magában és száján végighúzta ujjait, hisz még mindig érezte Hyunjin forró érintését. 

Hali, remélem tetszett:) Lehet, h kicsit nagyon sok a helyesírási hiba. hehe sry