Fame is like a nightmare

Part 3-Történések sora

-A series of events-

Mielőtt beléptem volna az elátkozott ajtón, vettem egy mély levegőt és a szétszórt énem mélyre elrejtettem. Ezáltal felvettem a kissé bunkó de azt a tipikus Angela szerepet.
Háromszor kopogtam az ajtón, majd óvatosan de annál magabiztosabban benyitottam. Amint átléptem a küszöböt, az összes szempár rám szegeződött.

Legfőképpen a tanárnő bámult rám meglepett fejjel mint aki valami sztárt lát. Ja tényleg hiszen az vagyok... már 1 pillanatra majdnem el is felejtettem. Drága barátnőm szúrós pillantását is éreztem magamon. Szinte égetett a sok tekintet, bár már megszoktam ezt az érzést a hosszabb karrierem során.

A "tömegben" észrevettem egy raszta hajú srácot, mellette pedig egy emós fiút. Ami furcsa volt számomra, hogy mind a 2 eléggé ismerős volt nekem najó kurvára olyan érzésem volt mintha már találkoztam volna velük de fogalmam sincs vajon honnan ismerhetném őket.

Hála Istennek a tanárnő végre megszólalt, igaz németül de mondjuk nem is nagyon számítottam arra, hogy angolul fog beszélni Nénetországban. Furcsa is lett volna, pedig a diákok nagyrésze Amerikai akárcsak én. Vagy az is előfordulhat, hogy a tanárnő nem tud angolul bár azt eléggé kétlem.

-Jónapot kívánok, maga biztosan Angela Welner Jones. Késett, tehát a barátnője már bemutatkozott ön előtt.

-Jónapot, elnézést a késésért. Többet nem fordul elő.

-Rendben van, kérem mutatkozzon be az új osztálytársainak.

-Rendben.

Beljebb léptem, az ajtót óvatosan becsuktam magam mögött majd jellegzetes lépéseimmel a tanárnő felé vettem az irányt. Megálltam a tábla előtt és belekezdtem rövid kis monológomba.

-A nevem Angela. 2 hónap múlva leszek 20 éves, mint gondolom az itt lévő legtöbb diák. Egyedül élek lassan 2 éve. Los Angelesből költöztem vissza Berlinbe viszont már éltem itt korábban, tinédzser koromban. Gyerekkorom pedig Magdeburgban töltöttem és ott is születem. Modellkedem 14-15 éves korom óta. Modell, színésznő, énekesnő és dalszerző vagyok. Ennyit kell tudni rólam.

-Köszönjük Angela, kérlek foglalj helyet hátul a barátnőd Mia mellet, a Kaulitz ikrek előtt.

Kaulitz!? Miért ilyen ismerős ez a név? Mindegy is, erre már nem adtam választ a tanárnőnek. Helyet foglaltam drága barátnőm mellett akinek szúrós tekintete végig rám szegeződött.

Körülberül 15 percet dumált az a szájbabaszott tanárnő, utána kihívták valami sürgős gyűlésre vagy miafaszom. Mia rögtön belekezdett mondandójába miután a tanárnő kifáradt.

-Angela én ezt nem hiszem el.

-Mégis mit?

-Miután késtél 15 kibaszott percet, nem elég, hogy egyedül kellett bemutatkoznom ami vérfagyasztóan ciki volt, de még be is sétálsz mindenki szeme láttára mint valami hercegnő. Komolyan mondom te nem vagy normális.

-Jólvan, jólvan igaz. Tudod, hogy nem jellemző rám a késés. Mellesleg mondig így viselkedem. Hiszen fontos a védjegy ezt te is nagyon jól tudod.

-Ez is igaz.

Majd közelebb hajolt és a fülembe kezdett el súgni ami eléggé hangosra sikeredett.

-A 2 srác aki mögöttünk ül, el nem fogod hinni... A TOKIO HOTEL TAGJAIII!!!

-Várj, mivan?

-Tom és Bill Kaulitz a banda gitárosa és énekeseee.

-Jajj atya ég, az az a borzalmas punk banda akiért oda vagy?

-NEM PUNK!

-Jó akkor nem punk na.