Mi csak barátok vagyunk (Szünetel)

1 rész (ismerős vagy nekem)

-de apa már fél éve elment!-mondtam idegesen anyának.
-Veronika nem érdekel nem beszélhetsz vele van igyis elég gondja!-üvöltötte a fejembe anyám mintha tudná bármit is róla.
-mintha beszéltél volna vele? Tudom jól hogy már apa elköltözése óta egy szót se beszéltél vele, és akkor is az apám nem tilthatod el tőlem!-probaltam meggyőzni Helénát hogy hadj költözzek egy időre apához.
-kepzeld el, hogy nem véletlenül nem beszélek vele apád egy rossz ember!
-ha jól emlékszem apa hagyott el téged és nem fordítva.-veszekedtem anyámmal továbbra is.
-lehetséges, hogy úgy volt, de ha akkor apád nem hagy el akkor én tettem volna meg.-hallottam anyám hangján hogy kezd félni egy kicsit.
-de megtudhatnám az okát annak, hogy miért is hagyott el?-sejtettem, hogy nem akar majd választ adni de muszáj volt.
-az nem a te dolgod!
-de akkor is közöm van hozzá tehát kivele!
-nem akarlak téged is elveszíteni!-nem mondtam semmit megvártam hogy végig mondja.-tudod ugye sokat veszekedtünk és már egyre kevésbé jöttünk ki egymással, egyszer már annyira ideges volt rám, hogy megpofozott, ami azt váltotta ki nálam, hogy vissza kell adnom neki és hát, rögtönöznöm kellet, tehát megfogtam a legközelebb lévő kést és a nyakához tartottam.-amint ezt kimondta már én is féltem tőle.-csak annyit mondott apád, hogy egy őrült vagyok, és hogy, nem hagyja, hogy velem maradj.
-csodálkozol?
-kicsikém ne csináld ezt tudod hogy szeretlek a bíróság se döntött úgy véletlen, hogy velem maradj. -probált meggyőzni.
-de ők tudtak róla, hogy kést fogtál a férjedhez?
-hát nem valószínű..
-semmi keresni valóm itt miért nem engeded, hogy elköltözek?-tértem a vitánk lényegére.
-mert semmit nem tudsz németül és soha nem voltál még ott amúgy is egy gyerek vagy.
-igen egy gyerek vagyok akinek az apja mellet a helye!
-nem tudsz te semmit apádról!
-de ő legalább soha nem bántana.
-emlékszel? Kicsim az már nagyon rég volt.
-akkor is egy kurva övvel vertélajdnem minden nap a saját problémaid miatt!-itt egy kicsit már bekonyeztem.
-tudod mit? Lofaszt se érdekel, hogy mit csinálsz de ne merj aztán könyörögve visszajönni!-üvöltötte a fejembe.
-jolvan ne is várd, hogy vissza jöjjek!-erre a szóra Heléna hátat fordított bement a szobájába és ahogy csak tudta becsapta az ajtót maga mögött.
Felmentem a szobába fogtam 2 bőröndöt és minden ruhámat amit hordok még bele vágtam a nagyobbik bőrönd egyik felébe aztán jöttek a fehér nemük és a bőrönd másik felébe egy bőr jackeit, kabátot, cipőket, parfümöket, még egy pár telefonos dolgot gépet és még egy pár dolgot. A kissebik bőrönd egyik felét pulcsival töltöttem meg a másik felébe pedig pedig a sminkek ékszerek többé kevésbé fontos dolgokat raktam felkaptam még a sulis táskákat amibe kaját fogok vinni. Amint kiléptem a házból gyorsan átfutottam a cuccaimmal együtt egyik baratomhoz aki 3 utcával arrébb lakik, amint oda értem megnéztem mikor indul a következő repülő Berlinbe és a legnagyobb szercsémre holnap este 9-kor indul egy ami azt jelenti, hogy ha 7- re ott vagyok a repülő téren akkor minden jól fog menni.
Úgy voltam vele, hogy először nem apának szólok mert még azt mondaná, hogy ne jöjjek így hát írtam dorkának. Már másnap délután 5 óra van így elkezdtél készülődni megetted online a jegyet és olyan 6 felé hívtál egy taxit ami elvitt a repülő térre szerencsére nem volt nagy tömeg így gyorsan leadtad a nagyobbik csomagot mentél és mentél is.
Legnagyobb szerencsémre a repülő csak 10 p et késett addig is bedugtam az mp3 lejátszót a fülembe és egy eddig számomra ismeretlen zene jött megnéztem a címet és a Tokió Hotel-től a Beichte és eszembe jutott hogy ezt még Dorkával tettük rá de amúgy nagyon tetszett. Épp felszálltam a gépre elfoglalták a helyem amikor is 2 szinte velem egykorú fiú beült mellém aki mellettem ült annak hosszú raszta haja volt és a sor másik oldalán pedig egy fekete hajú fiú ült ami elég furán állt mert a fél szemére rálogottbde csak úgy volt nem volt se bezselézve se kivasalva de a raszta hajúnak is csak ke volt engedve mongyuk ide én se csíptem túlságosan ki magam hisz ez volt a hódító outfittem:

Na mindegy is annyira nem foglalkoztak velem néha a raszta hajú nézte hogy mit hallgatok de nem szóltak hozzám se semmi bár nagyon ismerősek voltak nekem nem tudom honnan.
Leszáltunk a repülőlőr és ahogy kiléptem a repülőtér ajtaján egy fülig felhúzott mosollyal rohan felém Dorka.
-úristen csajos már nagyon hiányoztál nem bírtam volna ki még egy hetet nélküled!-mondta Dorka nagy mosollyal és lelkesedéssel az arcán.
-hát nekem mondod nem tudtam volna többet bemenni a suliba azokhoz a nyomikhoz már falra mászok tőlük!-mondtam kicsit gúnyos hangon
-na viszont gyorsan menyunk haza mert muszáj vagyok mutatni valamit...