Hogyan legyünk önállóak?

A padlón

                                     Az első pofára esés, a padlón lévő érzelmek: az első kolis beköltözés

Szia Internet Népe!

Miután utaztam vagy öt órát, fáradtan, de új erőre kaptam, kipattantam a kocsiból és megláttam: *A kollégiumom*. Kívülről nem nézett ki túl....reményteljesen, de az internetes képetek látva, arra gondoltam, hogy belülről a szobák biztos fel vannak újítva, - hiszen a külseje olyan réginek látszott, hogy az is lehet, hogy renoválási engedély kellett volna szerezni hozzá. És akkor beléptem a hatalmas, vaskos, de meglepően könnyű ajtón.

Sírógörcs. Ami először elkapott, az a sírógörcs. Csak egy hatalmas sort láttam a porta előtt, csomagokkal megtömött előteret, ami még csak világos sem volt, nem hogy nagy. Szüleim később jöttek utánam a többi cuccommal, és csak azt látták, hogy állok a lépcső tetején és könnyezek, mert nincsen nálam toll. Egy TOLL miatt. Ez talán csak egy első megszeppenés volt, egy ijedelem, hogy itt hagynak a szüleim, nem tudnak értem jönni, ha baj van, vagy eltévedtem,  nem fogok tudni minden este hazajárni, a saját ágyamba aludni és ahogy elolvastam a házirendet valójában a saját képeimet, lampionomat, díszeimet sem tehetem ki a szobába. Szóval ez a hely, nem lehet az enyém.
Fellebattyogtam a kapott szobaszámhoz, mint a vert had. Először ki se tudtam nyitni az ajtót és akkor mikor nagy harcok árán és két kulccsal, de sikerült szinte betörnöm a régi elfuserált bejáraton, megláttam a szobám....ami egy másik szobából nyílik....ami nem olyan, mint a képeken. Át lettem verve. És ezért, hogy most ebben a kollégiumba vagyok sokat fizetek. Sokat, egy rosszul hangszigetelt szobáért, egy 2 ágyasnak ígért hat ágyas rosszul hangszigetelt szobáért, egy karbantartatlan 2 ágyasnak ígért hat ágyas rosszul hangszigetelt szobáért.
Teljesen egyértelmű, hogy ezt az érzést senki nem szereti. Ez nem olyan hely, ahol az ember le szeretné élni a következő 10 hónapját, de talán a fél évét sem. Az ablakokat kinyitni sem lehet rendesen, mert falak felé nyílik mind a kettő, alattuk szemetes, csak a bűz jön be.
Ilyenkor mit tud tenni az ember? Elmegy. Minél előbb. Most tegyem én is ezt? Mert ha valamit mondok, én vagyok a kényes, én vagyok az az ember, aki nem bír semmit, pedig szerintem egy tisztességes, tiszta mosdó, ha már fizetek érte nem keveset, elvárt lenne. Vagy egy rendes íróasztal, lámpával.
Mivel minden ablak fal felé nyílik, így fény is csak köszönni jár be.
Ez egy sötét lyuk.
Csalódást érzek.
Ezért dolgoztam, 4 évig. Ezt vártam már július óta.
És átvernek....
Embertelen dolog.

Hogy ebből mi lehet a jó kimenetel, mit látok belőle? Költözést. Költözés barátok mellé, albiba, másik koliba, ami emelheti az életszínvonalam, ahol jól érzem magam. És amíg keresem, addig sem ebben az elkeseredett intézményben kell lennem.
A kollégium miatt többet járok a városba, járok össze másokkal, felfedezem az éltet.
Még extrovertáltabbá tett, csak ne kelljen bent maradnom.

~ Ti jártatok kollégiumba? Most vagy kollégiumba? Milyen érzés? ~