Egy aranyos kislány ment-mendegélt
Mígnem felemésztette a bánat és szenvedés
Szegény egyedül lett
Nem mert segítséget kérni,egyedül szenvedett.Sajnos sok mindent nem értett
A túlgondolása volt ami őt meg éltetett
Nem tudta kiben bízzon
Már rég elhalványult az önbizalmaMagányosan teltek a napjai
Egy valaki segített neki
De ok nélkül ő is haragudott rá
Végül elvesztette, ő ezt nemtudta feldolgozni márMagát hibáztatta mindenért
Pedig nem is ő tehetett azokért
Üres lett,nem mert mást keresni
Visszavágyott hozzá ,és ezt ő is jól tudtaÉjjelente potyogtak a könnyei
Ártatlan és erőtlen lett azokon az estéin
Egyre jobban fájt neki
Szomorú volt látni szenvedniMások társaságát kereste
De semelyikben nem illeszkedett be
Mindig rá gondolt ,de nem a szerelem tette ezt vele
Sokkal mélyebb és összetettebb ez....Először csalódottság és bánat emésztette
Utána pedig gúny és harag követte
Mindegyikhez társult a sírás
Majd a kiabálás és feszültség is bántotta márNehezen engedte el őt
Pedig nagyon a szívéhez nőtt
És most kitéptek egy darabot belőle
Semmit sem hagytak neki...üres lett tőle....
BẠN ĐANG ĐỌC
Versek
Thơ caSemmi sztori, semmi céltudatos ,,könyv". Egyszerűen csak megosztom a verseim amiket szabad időmbe írok. Remélem tedszik ^^