Versek

Magány

Egy aranyos kislány ment-mendegélt
Mígnem felemésztette a bánat és szenvedés
Szegény egyedül lett
Nem mert segítséget kérni,egyedül szenvedett.

Sajnos sok mindent nem értett
A túlgondolása volt ami őt meg éltetett
Nem tudta kiben bízzon
Már rég elhalványult az önbizalma

Magányosan teltek a napjai
Egy valaki segített neki
De ok nélkül ő is haragudott rá
Végül elvesztette, ő ezt nemtudta feldolgozni már

Magát hibáztatta mindenért
Pedig nem is ő tehetett azokért
Üres lett,nem mert mást keresni
Visszavágyott hozzá ,és ezt ő is jól tudta

Éjjelente potyogtak a könnyei
Ártatlan és erőtlen lett azokon az estéin
Egyre jobban fájt neki
Szomorú volt látni szenvedni

Mások társaságát kereste
De semelyikben nem illeszkedett be
Mindig rá gondolt ,de nem a szerelem tette ezt vele
Sokkal mélyebb és összetettebb ez....

Először csalódottság és bánat emésztette
Utána pedig gúny és harag követte
Mindegyikhez társult a sírás
Majd a kiabálás és feszültség is bántotta már

Nehezen engedte el őt
Pedig nagyon a szívéhez nőtt
És most kitéptek egy darabot belőle
Semmit sem hagytak neki...üres lett tőle....