Versek

Szorongás

Magányosan, egyedül ül a padban
Senki nem szólt hozzá még aznap
Fejét a padra hajtva pihen
Szinte alig ha van valakije

Feleltetésnél remeg a keze
Az ajkai már kicserepesedtek
Minden szempár rá ragad
A szája fojtogatóan kiszáradt

Folyosón kovájogva lépked
Tekintete meredten a földre téved
Mások hangoskodnak körülötte
Viszont ő maga előtt bambul gondolataiba merülve

Csengő hirtelen hangjára összerezzen
Mégegy unalmas óra telt el
Émelyeg mert alig ha evett még aznap
Izgul de még ő sem tudja az okát annak

Álmatlan éjszakái vannak
Máris rágörcsöl a következő napra
Alig pár órát aludt megint
Reggel fel se akar kelni

Betoppan az iskola légkörébe
Nincs olyan ember kihez oda mehetne
Nézi az órát hátha gyorsabban eltel
De alig ha megmoccan akár csak egy perc

Hazaérve egyből a szobájába megy
Reménykedik ,hogy holnap hétvége legyen
Gondolataiba merülve bámulja a falat
Mire észbe kap este is lett aznap

Hajnalig nyomkodja a telefonját
Képernyőideje szinte veszélyes már
Haszontalannak érzi magát
Egy nyomás kisérí egész élete során